Az első magyar olimpiai bajnok 19 évesen már felhagyott az úszással

Dorogi László

Hajós Alfrédot hajlamosak vagyunk a magyar úszósport úttörői között számon tartani, amivel alapvetően nincs is gond. Csakhogy, azt kevesen tudják, az első újkori olimpiai bajnokunk mindössze 19 éves volt, amikor visszavonult az úszástól.

Ha valakinek csak fele annyi kaland jut részül az életben, mint amennyi megadatott Hajós Alfrédnak, már elégedett lehet. Hajós 1896. április 11-én örökre beírta magát a magyar sport vaskos történelemkönyvének első lapjaira, amikor 100 méteres gyorsúszásban olimpiai bajnoki címet szerzett. Ezt néhány órával később megfejelte még egy sikerrel.

Hajós Alfréd Guttman néven született Budapesten 1878. február 1-jén, úszni négyévesen tanult meg a Dunában - ekkor még nem is sejthette, hogy a nyílt víz szeszélyeivel való ismeretsége milyen jól jön majd néhány évvel később. Édesapját igen korán elveszítette, mindössze 13 éves volt, amikor apja - a sors furcsa fintorának "hála" - vízbe fulladt. Hogy valóban a magyar úszósport egyik úttörője volt, mi sem bizonyítja jobban, hogy részt vett a történelem első magyar bajnokságán, ahol tizenhat évesen harmadik helyen ért célba az 550 méteres távon. Egy évvel később már Bécsben úszta a hosszokat az Európa-bajnokságnak kikiáltott versenyen, ahol 1:27,4-es idővel, két osztrákot megelőzve megnyerte élete első versenyét.

A honi olimpiai válogatóversenyt 1896. március 9-én rendezték meg a budapesti Rudas fürdőben, amit annak rendje s módja szerint meg is nyert, március 29-én vonatra pattant és két nappal később már meg is érkezett az első újkori olimpia helyszínére, Athénba. Bár az atlétikai számok lebonyolítása során minden flottul ment a játékokon, az úszás versenyszámaira elfogyott a görög szervezők tudománya. Az akkor a programban szereplő három számot - 100 gyors, 500 gyors és 1200 gyors - nem medencében, hanem nyílt vízen, a Zea-öbölben rendezték meg, ráadásul egy nap alatt, egymás után. Az időjárás nem fogadta kegyeibe a sporttörténelem első újkori olimpikonjait, a víz hőmérséklete nem volt több 12 Celsius-foknál, ráadásul hatalmas hullámok is nehezítették a versenyzők dolgát. Hajós így emlékezett vissza később az akkori megmérettetésre:

"Eljött április 11. A nagy nap. Már egészen korán elkészültem, hogy idejében lent legyek az öbölben. Amikor elértem a félkör alakú öbölt, ott már vagy 40 ezer néző gyűlt össze, akik fagyoskodva és türelmetlenül várták a verseny kezdetét. A 100 méteres úszás starthelyét és célját mélyen az öbölben, bójákra kifeszített kötelek jelezték. A pálya szakszerűtlen, primitív volt. Az öltözőktől kis gőzbárkák vittek a starthoz, ahol tizenhárman a vízbe ereszkedtünk, balra tőlem az amerikai Williams, jobbra az osztrák Herschmann. Egy pisztolylövés: start! Nem éreztem a víz borzalmas, velőig ható hidegét, észre sem vettem, hogy a vízben lehorgonyzott kötél lehorzsolta a mellemet, és hogy a nézők egyre hangosabb lármája jelzi, hogy beúsztunk a célba. Hogy mi történt az indulás és a beérkezés között eltelt 82 másodperc alatt, erőfeszítésem milyen mértékének köszönhetem a győzelmet, mit éreztem a küzdelmek folyamán, milyen gondolatok kóvályogtak bennem és az olimpiai győzelem milyen lelki élményt váltott ki belőlem - mindezekre halványan sem emlékszem"

Hajós Alfréd végül 1:22,2-es idővel csapott a célba, így pedig 6 tizedmásodperccel megelőzte az osztrák Otto Herschmannt és megszerezte Magyarország első olimpiai aranyát. Illetve ezüstjét, ugyanis ekkor még ezüstérem járt a győztesnek. No meg a hagyományok ápolása érdekében egy babérkoszorú. Az 500 méteres távot Paul Neumann nyerte meg, Hajós viszont ezen a távon nem állt rajthoz. Az akkor még csak 18 éves sportoló arra használta fel az időt, hogy faggyúzsírral borítsa be testét, maximálisan felkészülvén az 1200 méteres gyorsúszás jelentette fizikai kihívásokra. Végül neki lett igaza, ugyanis Neumann hiába szállt harcba a leghosszabb távon is, végül elfogyott a szuflája és úgy kellett kimenekíteni a hullámok markából.

A korabeli beszámolók szerint az 1200 méteres gyorsúszás valóságos túlélő túra volt a versenyzők számára és mindössze hárman tudták teljesíteni. Hajós 18:22,2-es idővel nyerte meg a versenyt, a második, görög Ioannis Andreou majd három perccel később ért célba, a harmadik Efstathios Chorafasnak pedig már le sem mérték az idejét.

Hajós Alfréd az olimpia után 1897-ben, mindössze 19 évesen felhagyott az úszással. Pályafutása során két magyar bajnokságon indult el, a másodikon be sem fejezte a versenyt, így Gräfl Ödön azzal büszkélkedhetett, hogy legyőzte a világ legjobb úszóját. Rövidke úszó karrierjét követően futballistaként kétszeres magyar bajnok és kétszeres magyar válogatott lett, majd 1906-ban szövetségi kapitányként is ült a nemzeti csapat kispadján a futball hőskorában. Ezt követően már csak hivatására koncentrált, saját építész irodát nyitott. Számos legendás épület megálmodása fűződik a nevéhez.

https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/89728/pics/lead_800x600.jpg
Olimpiai sztorik,úszás
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?