Az orosz fogságból sikerült elmenekülnie, a halál elől nem

Tersztyánszky Ödön minden értelemben megelőzte a korát. Elsőként fektetett hangsúlyt sportolóként a helyes táplálkozásra, írt edzéstervet és elemezte ki ellenfeleit. Sallangmentesen vívott, pedig az első világháború után újra kellett tanulnia a sportágat. A világégés borzalmai elől megmenekült, de a sors kegyetlenül érte utol.

Fotó: Nemzeti Sport

Az első világháború kitörése előtt a magyar vívók vitathatatlanul uralták a világot. Az 1908-as londoni, majd az 1912-es stockholmi ötkarikás fináléban is magyar-magyar párharcot rendeztek, elképzelhetetlennek tűnt, hogy ez másképp legyen. Aztán a háború megtörte a magyar vívósport lendületét, s noha Magyarország nem esett ki az élvonalból, egyeduralkodó pozícióját elorozták.

Tersztyánszky Ödön becsületes katonaként harcolta végig az első világháborút, hiába ejtették foglyul a szovjetek, onnan sikerült megszöknie. Igaz, ezért komoly árat fizetett: menekülés közben a jobb karját és a tüdejét is meglőtték, ám szerencsés módon túlélte a szökést. Bátor helytállásáért a háborút követően soron kívül századossá léptették elő. A csákvári születésű sportolót nem csak a vívás érdekelte. Kifejezetten kedvelte a fegyvereket, szeretett lőni, de kiválóan beszélt franciául, oroszul és németül is. Szabadidejében Heine műveit fordította le német nyelvről, Dosztojevszkij egyik hőséről pedig pszichológiai tanulmányt írt, de szépen rajzolt és kiválóan bánt a fényképezőgéppel is.

Amikor véget ért a világháború, már 28 éves is elmúlt, ráadásul a lövés miatt megsérült jobb karjával már nem tudott vívni. Tersztyánszky nem esett kétségbe, megtanulta a kardot bal kézzel is forgatni és igen gyorsan visszaverekedte magát az élvonalba. Már az 1920-as antwerpeni olimpián is elindulhatott volna, csakhogy a magyarok a háború veszteseikén nem vehettek részt az ötkarikás játékokon, így Tersztyánszky az 1924-es játékokon debütált az olimpián - 34 évesen. A bemutatkozás nem sikerült rosszul, a férfi kardcsapat tagjaként egy drámai döntőt követően ezüstérmet szerzett (az olaszok 8:8-as döntetlennel, 50-46-os tusaránnyal lettek olimpiai bajnokok), az egyéni tőrversenyben pedig a dobogó alsó fokára állhatott fel.

Fotó: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum

Amszterdamba már Európa-bajnoki ezüstérmesként érkezett meg 1928-ban és örökre beírta magát a sporttörténelembe. A férfi kardcsapat kérlelhetetlenül menetelt a fináléig, ahol revánsot készült venni az olaszokon a négy évvel korábbi vereségért. A döntőben Tersztyánszky nem vívott jól, csupán egyetlen párharcát tudta megnyerni, a mindent eldöntő asszó előtt pedig ki is kellett menni a csarnokból, mert kis híján rosszul lett az izgalomtól. A csapat aranyérmét a korszak üdvöskéjének és legnagyobb tehetségének tartott Petschauer Attila biztosította be egy elképesztően feszült döntőben, Tersztyánszky pedig 38 évesen olimpiai bajnok lett.

A kardvívás egyéni versenyét ezt követően rendezték meg és Petschauer formája miatt a legtöbben arra következtettek, hogy nem igazán van esélye senkinek legyőzni a fiatal magyar kardforgatót. A 12 résztvevőt számláló, körmérkőzéses fináléba három magyar vívó is bejutott, Tersztyánszky és Petschauer is 9-9 mérkőzését nyerte meg a tizenegyből, s mivel más nem jutott ilyen magasságokba rajtuk kívül, jöhetett a mindent eldöntő asszó a két magyar között. A korabeli beszámolók szerint Petschauer őrületes energiával vetette bele magát a küzdelembe, mint egy megzabolázhatatlan csődör támadott Tersztyánszkyra, aki azonban ettől egy cseppet sem rettent meg.

Tersztyánszkyt akkoriban az egyik legprecízebb vívónak tartották, aki minimalista stílusával könnyedén képes volt őrületbe kergetni bármely ellenfelét. Se híre, se hamva nem volt még a különböző edzői elemzéseknek, megfigyeléseknek, amikor ő már feljegyzéseket készített ellenfelei stílusáról, erősségeiről és gyengeségeiről. Korát megelőzve tudatosan odafigyelt sportolói étkezésére, és gondosan felépített edzésnapló alapján készült a megmérettetésekre. Korabeli beszámolók szerint szerénysége mellett sportszerű magatartásával vívta ki igazán a sporttársak tiszteletét, gyakran a rajta esett vitatható találatok is hangosan jelezte a mérkőzésvezetőknek, bármilyen jól vagy éppen rosszul állt a szénája a mérkőzésen belül. Pályatársai kissé gúnyosan, ámde sokkal elismerőbben "Precíz Ödönnek" szólították, a sportsajtó pedig "Észvívóként" aposztrofálta.

Fotó: Huszadik Század

Erre a higgadt vívásra szüksége is volt a Petschauer elleni olimpiai döntőn, s hiába tett meg mindent fiatalabb honfitársa az olimpiai aranyért, a duplázás végül Tersztyánszkynak sikerült, 5:2 arányban nyerte meg az amszterdami döntőt. Hiába tartották Petschauert kora egyik legtehetségesebb vívójának, neki végül soha nem jött össze az egyéni olimpiai arany.

Tesztyánszky az amszterdami finálé után bejelentette, felhagy az aktív sporttal, az olimpiai győzelem volt az utolsó asszója pályafutása során. A tervek szerint később szakmai hozzáértésével segítette volna a magyar vívósport előmenetelét, erre azonban már soha nem került sor. 1929 júniusában éppen egy hadgyakorlatról vitték haza egy oldalkocsis motorkerékpárral, amikor Solymár közelében keresztbe állt az úton egy szénásszekér - egyes beszámolók szerint azért, mert a rajta utazó asszonynak leesett a kendője és megpróbálta azt összeszedni. A motort vezető sofőr olyannyira összezavarodott a szekér láttán, hogy félrerántotta a kormányt, az oldalkocsiban utazó Tersztyánszky pedig teljes sebességgel egy fának csapódott.

Csupán órákkal a baleset után tudták kórházba szállítani az ünnepelt olimpiai bajnokot, akinek mindkét lába eltörött és súlyos belső sérüléseket szenvedett. Bár a kórházba szállítását követő első napokban úgy tűnt, ha hosszú rehabilitáció is vár rá, fel fog épülni, nyolc nappal a balesetet követően belehalt sérüléseibe. Az ünnepelt sportolót a farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra, pályatársai, a nagy rivális olasz vívók egy magyar nemzeti színű szalaggal átkötött kardot küldtek a temetésére. Ezt a fegyvert később a második világháború alkalmi fosztogatói elvitték a sírról, amelyen egy gravírozott táblán ez állt: "A kiváló ellenfélnek az olasz csapattól"...

Fotó: olimpia.hu

A kétszeres olimpiai bajnok lánya, dr. Szentirmai Ferencné Tersztyánszky Mária édesapja halálának hetvenedik évfordulóján tartott beszédében egészen pontosan lefestette, milyen ember is volt Tersztyánszky Ödön.

"Az első világháború frontjain is arra nevelte katonáit, hogy az ellenségben is meglássák az embert. Az ellenük fordított fegyvert ne a gyilkolás eszközének tekintsék, hanem a támadók elkergetésének vagy foglyul ejtésének nélkülözhetetlen velejárójának."

1
https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/90427/pics/lead_800x600.jpg
Olimpiai sztorik,vívás
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Zsolt 2020-02-19 08:05:11
Két apróság:

1. Az első világháborúban még nem volt szovjet, csak orosz hadifogság.
2. Tersztyánszky Ödön már életében sokat tett a vívósportért a planson kívül. 1924-ben a Magyar Katonai Közlönyben jelentette meg több oldalas cikkét a párizsi olimpiai játékok tanulságairól. Ezt követően szorgalmazta a vidéki vívóiskolák fejlesztését, a Párizsban alkalmazott ötös zsűri alkalmazását, mesterversenyek rendezését, vívó szakkönyvek kiadását, az epée vívás meghonosítását. A Magyar Vívó Szövetség 1927-es tisztújító választásán az általa vezetett "reformpárt" nyert, ő maga azonban továbbra is egyszerű tanácstagként kezdhette megvalósítani a vívósport modernizálását.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?