A zeneóra-pénzt vívófelszerelésre költötte első női olimpiai bajnokunk

Dorogi László

Ha jobban belegondolunk, a zene és a sport nem is áll olyan távol egymástól. Mindkét esetben rendkívüli szerepe van a tűpontos ritmusnak, a megfelelő időzítésnek és a könnyed eleganciának. Elek Ilonánál ezt senki sem tudta jobban.

Fotó: MTI

Nem úgy indult a dolog, hogy Elek Ilonából vívó lesz, hát még hogy olimpiai bajnok. Az 1907. május 17-én született későbbi sportoló zongoraművésznek készült, s hogy nem volt ügyetlen a fekete-fehér billentyűk megigézésében, mi sem bizonyítja jobban: felvételt nyert a Zeneakadémia zongora szakára. Ekkor azonban már teljesen más foglalkoztatta, és sorsfordító döntést kellett meghoznia.

Akkoriban persze nem igen nézték jó szemmel, ha a hölgyek olyan férfias szabadidős elfoglaltságoknak hódolnak, mint a vívás, de Ilona rábeszélte később szintén vívó pályára álló húgát, Margitot, hogy a szüleiktől zeneórára kapott zsebpénzt vívófelszerelésre költsék, és iratkozzanak be egy vívóegyesületbe. Tehetségük gyorsan megmutatkozott, ezt a szaksajtó dicsérő mondatokkal, iskolájuk viszont intővel értékelte. Hiába, más idők jártak akkor, nem kardozgathattak csak úgy kényükre, kedvükre a lányok.

Elek Ilona nagy ikonja, Tary Gizella hatására végül a tőrvívás mellett döntött, s amikor a Zeneakadémián válaszút elé állították, hogy vagy a zongora, vagy a kard, ő az utóbbit választotta. Krencsey Géza vívómester akkor úgy nyugtázta Elek döntését, hogy száz olyan zongorista is lesz, mint ő, de ilyen tőrvívó csak százévente születik. Nem mondhatjuk, hogy tévedett volna.

A korabeli beszámolók szerint Elek - vagy ahogy mindenki becézte Csibi - energikus, villámgyors és technikás vívó volt és már 1932-ben olimpikon lehetett volna, ha nem teszik parkolópályára vehemens véleménye miatt. Történt ugyanis, hogy egy versenyen, amikor húgát, Margitot téves ítélet sújtotta, alaposan kiosztotta a versenybírókat, akik példát statuáltak a szemtelenül fellépő Ilonával szemben: két évre eltiltották a versenyzéstől. Őt persze nem nagyon hatotta meg a dolog, ugyanakkora erőbedobással készült, hajnalban és este az edzőteremben gyakorolt, nappal pedig egy irodában dolgozott, hogy fizetni tudja az élsportolói léttel járó költségeket. Már az 1929-es Európa-bajnokságra is önerőből jutott el, ugyanis a válogatottba költségkímélés címszó alatt nem kapott meghívót, ám édesapja kifizette a nápolyi utat lányának, aki pontszerző helyen zárta a kontinenstornát 22 évesen.

Az 1936-os berlini olimpiára kétszeres Európa-bajnokként érkezett meg, mégsem ő számított a legesélyesebb magyar indulónak, hiszen előtte országos bajnokságot egyszer sem nyert. Ebből adódóan öt válogatóversenyen is át kellett rágnia magát, hogy végül bekerüljön az olimpiai csapatba, ezen versenyek közül pedig kettőt is megnyert - így utazhatott Németországba. A női tőrvívás versenyében 41 sportoló "állt rajthoz", többek között két korábbi olimpiai bajnok, a német Helene Mayer és az osztrák Elen Preiss is. Az Elekhez hasonlóan zsidó származású Mayer története azért különösen izgalmas, hiszen Adolf Hitler Németországa azért "invitálta" haza az Egyesült Államokból, hogy aranyérmet szerezzen a dicső német nemzetnek - származása természetesen tabutémának számított a német propagandasajtóban.

Fotó: MTI

Elek Ilona varázslatos vívással rontott be az olimpiai kapun, az első csoportkörben senki nem tudta legyőzni, a folytatásban viszont alaposan megtorpant, öt meccséből csak kettőt nyert meg, s csupán jobb találati arányának köszönhetően jutott be az elődöntőbe. Ott aztán már ismét a csoportkörös Elekben gyönyörködhetett a berlini publikum, veretlenül masírozott be a nyolcas döntőbe.

A fináléban elsőként magasabban rangsorolt honfitársát, Vargha Katalint győzte le könnyedén 5:1-re, majd jöhetett a két olimpiai bajnok, Mayer és Preiss skalpja. A németek kedvencén egy iszonyatosan kiélezett mérkőzésen kerekedett felül, a Nemzeti Sport beszámolója szerint is pokoli izgalmak közepette zajlott a küzdelem.

"Őrült izgalom uralkodott a teremben, a németek tapsolnak és bíztatják Mayert, hosszas várakozás után Mayer kitör, szúrást csinál, ezt azonban Elek védi, és riposztja ül. Győz Elek 5:4-re !…"

Elek Ilona a berlini fináléban egyetlen vereséget szenvedett, méghozzá a német Hedvig Hass ellenében, az utolsó ütközet előtt pedig egyáltalán nem volt biztos, hogy a nyakába akasztják az aranyérmet. Ezt a harcot - a sorsolás szeszélyeinek következtében - Mayer és Preiss vívta meg egymással, a helyzet pedig a következőképp festett: ha Mayer legyőzi osztrák riválisát, éppen úgy hat győzelme van, mint Eleknek, s így egy ráadás asszóban kell eldönteniük, hogy kié az olimpiai arany. Ha viszont Preiss nyer, akkor megszerzi a bronzérmet, egyúttal megfosztja a hazai kedvencet az első helytől. Végül az utóbbi forgatókönyv valósult meg, 4:4 után az osztrák hölgy tőrének a hegye talált utat előbb a rivális testéhez. Nagy fricska volt ez Hitleréknek, hogy a saját fővárosukban egy magyar zsidó lány állhatott fel a dobogó felső fokára, megszerezve a magyar sport első női olimpiai címét.

A második világháború kitörése miatt a következő ötkarikás játékokra egészen 1946-ig kellett várni, de Elek Ilona 41 évesen is elindult Londonban. Mi az hogy elindult, megvédte címét! 1952-ben, Helsinkiben csupán egy kétes bírói ítélet fosztotta meg a "mesterhármastól", s bár nagyon szeretett volna bizonyítani Melbourne-ben, 1956-ban is, 49 évesen már nem sikerült beverekednie magát a válogatottba.

Elek Ilona pályafutása során tizennyolc érmet, közte tizenegy aranyat szerzett világ- és Európa-bajnokságokon, a Nemzetközi Vívószövetség első nőként választotta tiszteletbeli tagjai közé. Sportolói pályafutása befejeztével visszatért a zenéhez is, számos táncdal fűződik a nevéhez, de ő komponálta meg az 1959-es vívó világbajnokság indulóját is. Később, húgával közösen írt önéletrajzi könyvében így emlékezett vissza legnagyobb sikereire:

"Balszerencsések voltunk, mert a sokat emlegetett két olimpiai aranyérem között a világtörténelem egyik legvéresebb szakasza zajlott le. Hosszú időn keresztül sem világbajnokságon, sem nemzetközi versenyen nem vehettünk részt. Hogy mit érhettünk volna el akkor? Ez ma már a múlté..."

https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/90926/pics/lead_800x600.jpg
Olimpiai sztorik,vívás
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?