Horthy Miklós kegyelméből maradhatott katona és sportlövő London bajnoka

Dorogi László

Takács Károly jobb kézfejét egy gránát gyutacsa lerobbantotta egy 1938-as hadgyakorlaton, így meg kellett tanulnia lőni bal kézzel. Összesen 36 magyar bajnoki és két olimpiai címet szerzett.

A magyar sporttörténelem egyik legsikeresebb olimpiáját rendezték meg 1948-ban Londonban. A magyar csapat tíz olimpiai aranyérmet is bezsebelt a második világháborút követő első játékokon, a tíz aranyból pedig egyet az akkor már 38 éves Takács Károly szerzett, gyorstüzelő pisztoly szakágban, bal kézzel. Ez utóbbi információ azért is különösen fontos, hiszen a fegyverekkel világ életében jó barátságban lévő Takács eredetileg jobb kezes volt, ám egy 1938-as hadgyakorlat során felrobbant a kezében egy gránát gyutacsa és le is vitte a jobb kézfejét. Nem volt más választása, ha folytatni akarta kedvenc tevékenységét, meg kellett tanulnia a gyengébbik kezével lőni.

Takács Károly már az 1940-es olimpián is részt vehetett volna, ha megrendezik a játékokat, ámbár a válogatottba sokáig nem kerülhetett be. A szabályok ugyanis előírták, hogy a sportlövő csapatba csak tiszti ranggal rendelkező katonák kerülhetnek be, így hiába számított az ország legjobb pisztolylövőjének, csupán a sorsfordító 1938-as berlini olimpia után lehetett válogatott. A németországi játékokon ugyanis a sportlövészet minden számában német és svéd altisztek diadalmaskodtak, ezért hát a magyar vezetés is úgy látta jónak, ha nem köti a válogatottság kérdését a korábban megszokott szigorú szabályokhoz.

Egy évvel borzasztó balesete után, 1939-ben már Takács Károly lett a gyorstüzelő-pisztoly versenyének országos bajnoka - immáron bal kézzel célozva és lőve -, s pályafutása során ezen kívül további harmincöt alkalommal lett az ország legjobbja ebben a kategóriában. Hogy nem kellett felhagynia sportolói és katonai karrierjével, csupán Horthy Miklós kegyelmének köszönhető, ugyanis a törvények szerint testi fogyatékossága miatt le kellett volna szerelnie. Levelet írt hát a kormányzónak, akitől meg is érkezett a válasz:

„Takács Károly ht. őrmesternek a tényleges szolgálatban kivételes kegyelemből való meghagyását engedélyezem: Horthy.”

A második világháborúban fronttisztként tevékenykedő Takács 1947-ben már igen komolyan rettegésben tartotta ellenfeleit, az akkori Balkán bajnokságon 44 kört, azaz pontot vert az ezüstérmesre és egyértelműen a londoni játékok legnagyobb favoritjának számított.

Az ötkarikás játékokon az úgy nevezett ötalakos sportpisztoly számban versenyzett, amelynek lényegét így lehetne összefoglalni:

  • a versenyzőknek öt emberi alakot formázó céltáblára kellett célozniuk 25 méterről

  • az alakokra köröket rajzoltak, mint egy mezei céllövő-, vagy dartstáblán

  • a legkisebb, középső kör, ami az emberi szívnél volt található, érte a legtöbb, tíz pontot, a szívtől távolodva egyre kevesebbet ért a lövés, a karok és a lábak eltalálása például már csak négy-négy pontot ért

  • a sportolók jelentették amikor felkészültek a lövésekre (ennek még lesz jelentősége Takács Károly történetében), a versenybíró ekkor szembefordították a lövővel a céltáblákat, amelyek megszabott idő elteltével oldalt fordultak és ilyenkor már nem lehetett eltalálni azokat

  • az első, öt lövésből álló sorozatban minden alak nyolc másodpercig állt szembefordulva a lövővel, a második körben már csak hat másodpercig, a harmadik sorozatban pedig egészen rövid ideig, négy másodpercig

  • a verseny 60 lövés után fejeződött be és összesen 600 kört, azaz pontot lehetett elérni.

Takács Károly az első 30 lövés után 286 körrel az élen állt, holtversenyben a címvédő, svéd bajnokkal, Torsten Ullmannal, valamint az argentinon csodatehetségével, Varlos Enrique Valientével. A második napon a magyar klasszis egészen félelmetesen célzott, a megszerezhető 300 körből 294-et lőtt és összességében 580 körrel, kilenc kört verve az argentin riválisra megnyerte a versenyt, megdöntve az akkor érvényben lévő világcsúcsot. Csakhogy az argentinok óvtak, ugyanis Takács pisztolya egy sorozatnál azelőtt sült el, mielőtt bejelentette volna lőkészültségét.

Lett is nagy hadd el hadd, a dél-amerikaiak igyekeztek a zöld asztalnál ülő bírákat meggyőzni a magyar sportoló szabályszegéséről, miközben a magyar sportvezetők a szabálykönyvre hivatkozva azt próbálták elérni, hogy ismételtessék meg Takács lövését. A versenybírák hosszas, idegőrlő tanácskozás után végül úgy döntöttek, elutasítják az argentin óvást, ami azt jelentette, hogy Takács Károly megnyerte az olimpiai bajnoki címet. Amíg a bírák tanácskoztak, Takács elképesztően nyugodt maradt, szótlanul várta a döntést és közben gyakorolta a célra tartást. Miután kihirdették győzelmét, úri eleganciával benyúlt a zsebébe, majd elővette az előre megírt győzelmi beszédét és átnyújtotta a teljesen meghökkenő újságíróknak. Négy évvel később, Helsinkiben meg tudta védeni olimpiai címét, ám akkor legnagyobb riválisa már tanítványa, Kun Szilárd volt.

https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/91484/pics/lead_800x600.jpg
Olimpiai sztorik,sportlövészet
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?