Úszás: Szőke Kató 17 évesen már a világ tetején volt

Szőke Katót 15 évesen a külföldi lapok úszó csodagyereknek nevezték, 17 évesen pedig olimpiai bajnok lett.

Fotó: olimpia.hu

Szőke Kató hatalmas verseny végén lett olimpiai bajnok 100 méteres gyorsúszásban az 1952-es helsinki olimpián. A magyarok az öt úszószámból négyet is megnyertek a nőknél, a sort pedig a fiatal úszónő nyitotta.

A kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó Homonnai Márton és Szőke Katalin lánya 1935. augusztus 17-én látta meg a napvilágot Budapesten. Édesapja 1932-ben és 1936-ban nyert, majd a nyilasok egyik fővárosi vezetője volt. A háború után Argentínába ment, ezért lánya édesanyja nevét használta.

Mivel édesanyja is úszott, gyakorlatilag a medence körül nőtt fel, így nem is meglepő, hogy vonzotta őt a víz. Csupán 12 éves volt, amikor felfigyeltek a tehetségére, ekkor a Tungsram egyik versenyét hagyta el győztesül. Még abban az évben, 1947-ben volt egy felmérő verseny, amelyen Székely és Novák nyert ugyan 100 gyorson, de ötvennél Szőke fordult elsőnek. A nála öt évvel idősebb Temes Judit is a versenyzők között volt. Nagyon emlékezetes verseny volt ez, a szakemberek pedig nem tudták eldönteni, melyik fiatal magyar a nagyobb tehetség.

Három évvel később, 1950-ben arról írt a kanadai magyarság lapja, hogy nyolcadik osztályos az új magyar úszócsoda. 173 centi, 62 kilós volt, a külföldi lapok pedig egyszerűen csak úszó csodagyereknek nevezték el a lányt, akiről azt írták, hogy élelmiszeripari vegyész szeretne lenni, és célja utolérni a dán Greta Andersent, aki 1948-ban 21 évesen lett az olimpián a leggyorsabb ezen a távon. Szőke így emlékszik vissza a kezdetekre:

"Esténként, amikor a margitszigeti uszoda kis medencéjéből leengedték a vizet, annyira, hogy két tenyérmagasságú víz maradt csak benne, anyám bevitt a medencébe és a vízben tettem meg az első lépéseket. Jobban szaladtam a vízben, mint más, járni tanuló gyermek a szárazföldön. Ötéves koromban már úszó voltam, és ettől kezdve, hogy a magyar közmondással éljek, úgy éltem mint hal a vízben."

Fotó: Nemzeti Sport, 2014. október (112. évfolyam, 268-297. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár

17 évesen aztán teljesült a nagy álma, kijutott az olimpiára, ahol elsősorban Temestől vártak nagy eredményt, aki az előfutamban azonnal olimpiai rekordot ért el (1:05,5). Szőke 1:07,1-gyel nyerte meg a futamát és jutott az elődöntőbe. Az elődöntőben már Szőke bizonyult jobbnak (1:07,2) két tizeddel, Temes pedig a nyolcadik idővel, éppen hogy becsúszott a döntőbe. Ennek megfelelően Temes a nyolcas, Szőke a kettes pályára került.

Az amerikai Jody Alderson kapta a legjobb ideje miatt a négyes pályát és olybá tűnt, hogy a két holland, Termeulen és Heijting lehet rá csak veszéllyel. Nem így lett. Termeulen izgalmában beesett a vízbe még a rajt előtt, és magával rántotta a többieket.

Egyetlen úszó maradt csak száraz, a kettes pályán álló Szőke Kató, aki a Gyarmati Dezsőtől kapott vízilabdás sapkában állt sziklaszilárdan a rajtkövön.

A megismételt rajt után Temes nagy erővel kezdett, nem akarta még egyszer elkövetni az elődöntőbeli hibáját. Ötvennél ő fordult elsőnek (30,2), de Szőke is jól tartotta magát a harmadik-negyedik helyen (30,5). 15 méterrel a cél előtt nem lehetett megállapítani, ki van elöl, de azt lehetett látni, hogy Szőke és a holland nagyobb sebességre váltott. Olyannyira, hogy végül mindketten előztek, és ők ketten értek be elsőként. A végső időeredmények remekül reprezentálják a verseny szorosságát:

  1. Szőke Kató – 1:06,8
  2. Hannie Termeulen (holland) – 1:07,00
  3. Temes Judit – 1:07,1
  4. Joan Harrison (dél-afrikai) – 1:07,1
  5. Jody Alderson (amerikai) – 1:07,1
  6. Heijting (holland) – 1:07,3

A fotósok először nem tudták eldönteni, hogy melyik pályához rohanjanak, hogy ki lett az első. Végül Szőkét fényképezték. Szőke szerint a nyugodtsága hozta meg a sikert, ő rögtön kiszúrta, hogy hibás az első rajt. Amikor célba értek, tisztán érezte, hogy a holland előtt van. Azt nem tudta csak, hogy Temeshez képest, hol ért a célba. 

Fotó: Bojár Sándor / MTI

Szőke stílusát már akkor elemezték, mert eltért a többiekétől. Édesanyja adott magyarázatot arra, hogy miért. Karját erősen hajlítva a törzse mellett dobja előre, és úgy fog vizet, hogy abba szinte beleszúrja a kezét. A víz alatt karja a húzómozdulatot könnyedén végzi, de aztán a befejező rész, a tolás annál erőteljesebb. Karmunkáját a könyök kiemelésével végzett szabadítás fejezi be. Mindez semmi sem volna, ha nem végezne olyan hatalmas lábmunkát. Szőke Barcs Sándor olimpiai összefoglalójában így vélekedett.

"Szinte nem is tudom átérezni, milyen nagy esemény történt velem. Szeretném, ha az én olimpiai bajnokságom minden magyar diákot fellelkesítene, ha példát vennének arról, hogy a jó munka és a jó tanulás mellett a sporttal is lehet komolyan foglalkozni. És nemcsak lehet, hanem érdemes is. Mindenkiből lehet olimpiai bajnok, akinek tehetsége van egy sportághoz és aki tehetségét szorgalommal fejleszti és ápolja. Az én bajnokságom akkor lenne igazán eredményes, ha lendületet adna a fiatal sportolóknak és kedvet a sporthoz azoknak, akik még nem sportolnak.”

Szőke fejlődése ugrásszerűvé vált a következő években, olyannyira, hogy világcsúcs döntést vártak tőle. 1954-ben megnyerte 1:05,8-as idővel az Európa-bajnokságot, a világrekord akkor már csak egy másodpercre volt tőle.

Fő esélyesként utazott Melbourne-be, ahol alig várták az ő és a nála két évvel fiatalabb ausztrál Dawn Fraser nagy küzdelmét az 1956-os olimpián, de Szőke a forradalom miatt nem volt jó formában, így a legjobb 16 közé sem tudta magát kvalifikálni.

Melbourne-ből második szerelmével, Domján Árpáddal Kanadán keresztül az Egyesült Államokba távoztak, ott az olimpikon az úszással már nem foglalkozott. Egy gyermekük született, Domján tehetős vállalkozó lett, Ronald Reagen elnökkel is szoros kapcsolatban álltak.

„Kati mindenkit elbűvölt Amerikában. Úgy ragyogott, ahogy az ékszerei. Amikor bekerült a hírességek csarnokába, Johnny Weissmüllertől, a Tarzan filmek szereplőjétől kapta a méltató szavakat és az elismerést. Egyetlen ősz hajszála sem volt 80 éves korában sem. Sajnos hat hét alatt elveszítettem, nagyon lefogyott”

- emlékezett vissza Domján, aki a pólócsapat egyik tartaléka volt 1956-ban.

https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/92088/pics/lead_800x600.jpg
Olimpiai sztorik,úszás
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?