Kajak-kenu: kajakpáros nyerte a forradalom utáni első aranyérmet

Kálovics Tibor

Két szempontból is történelmi volt a Fábián László, Urányi János kajakpáros olimpiai diadala Melbourne-ben. Egyrészt ők aratták az első ötkarikás diadalt a későbbi sikersportágban, másfelől pedig ők voltak az 1956-os forradalmat követő első magyar olimpiai bajnokai.

Fotó: jochapress

Elképzelhetetlen az a lelki teher, amivel a magyar sportolóknak készülniük kellett a Melbourne-i olimpiára. A pesti forradalom azokban a napokban tört ki, amikor a felkészülés finisébe értek és a teljes bizonytalanság tudatával kezdték meg utazásukat Ausztráliába. Mire az ötkarikás játékok helyszínére értek, már tudták, hogy idehaza vérbe fojtották a forradalmat. Sokan csak a politikai nyomás miatt vettek részt az olimpián, és nem egy sportoló szereplésére rá is nyomta a bélyegét, hogy gondolatban itthon járt. A küldöttségből végül összesen 48 olimpikon döntött úgy, hogy nem is tér haza a romokban álló fővárosunkba. 

Éppen az ilyen állapotok miatt is csoda, hogy a magyar sportolók összesen 26 érmet gyűjtöttek Melbourne-ben, közte 9 aranyérmet. Az első legfényesebb medáliát a Fábián László és Urányi János alkotta kajakkettes szállította, a játékok nyolcadik versenynapján. 

Magyarország az `50-es évekre lett igazán nagyhatalom kajak-kenuban. Az áttörést az 1954-es világbajnokság hozta, ahol a magyar sportolók hat vb-győzelmet arattak. A hat érem Melbourne-ben is összejött, viszont ezúttal "csak" egy egység lett a világ legjobbja. Egy olyan páros, amely nemsokkal korábban állt össze. 

Urányi János a játékok idején már 32 éves volt, és kiskamaszkora óta arra készült, hogy a világ legjobbja legyen. Két olimpiai részvétel már a háta mögött volt, ám Londonban Andrási Gyulával nem tudott dobogóra állni (ötödik lett), Helsinkiben egyesben pedig nem is jutott a döntőbe. 1954-ben Varga Ferenccel ugyan elsőként ért célba 10 000 méteren, ám utólag kizárták őket, a négyesben szerzett bronzérem pedig nem lehetett vigasz az elvett világbajnoki győzelemre. 

1956-ban aztán megtalálta a számára is ideális partnert a nála jóval fiatalabb Fábián László személyében. A két kajakosnak óriási szüksége volt egymásra: Urányi a nála 12 évvel fiatalabb társával bebizonyíthatta, hogy kár volt őt leírni, míg a társa által csak Öcsinek becézett Fábiánnak párosban volt a legnagyobb esélye egy jó olimpiai szereplésre. A két versenyző között hamar kialakult egy mentor-tanítvány kapcsolat is, amely további sikerekre predesztinálta őket. 

Mégsem ők számítottak az esélyesnek Melbourne-ben a 10 000 méteren, hanem a hazai vízen versenyző ausztrálok, a sportág akkori legjobbjainak számító svédek, valamint a németek. Az esélyes három hajó és Urányiék az első körtől kezdve kiemelkedtek a 28 főt számláló mezőnyből, majd a sokáig a német egység mögött megbújva vártak a kínálkozó lehetőségre. A nagy sansz végül 9000 méter után érkezett el, amikor a magyarok átvették a vezetést. A taktika bejött, mivel 500 méterrel a vége előtt már egy hajónyi különbség volt a rivális előtt, majd végül három másodpercnyi fórral értek be elsőként a célba. Fábián László és Urányi János a diadallal sporttörténelmet írt, hiszen ők lettek az első magyar sportolók, akik kajak-kenuban lettek olimpiai bajnokok. A siker pedig megmutatta, hogy a magyar sportolók a hihetetlenül embert próbáló felkészülési hajrá ellenére is a világ élvonalába tartoznak. 

A nagy páros még öt évig küzdött együtt és arattak további sikereket. Egy évvel sikerük után 10 000-en Európa-bajnoki ezüstérmesek lett, 500-on viszont újabb nagy győzelmet arattak, majd 1958-ban 10 kilométeren szerezték meg a világbajnoki címet. Utolsó nagy közös eredményük az 1959-ben elért világbajnoki bronzérem volt. A címvédésre nem adódott lehetőségük, mivel Rómában nem rendezték meg a 10 kilométert, sőt a K-2 10 000 m azóta sem került megrendezésre olimpián. 

Urányi János 1961-ben döntött a visszavonulás mellett, mivel úgy érezte, hogy elfáradt a több, mint két évtizedes versenysportban eltöltött időben. Sokáig nem élvezhette a "nyugdíjas éveket", mivel tragikusan fiatalon, alig egy hónappal a 40. születésnapja előtt 1964. május 23-án betegség következtében elhunyt. 

Fábián László még majdnem másfél évtizedig volt ott a világ legjobbjai között: további három világbajnoki címet gyűjtött be, valamint nyert öt Európa-bajnokságot is kettesben illetve négyesben. Hogy mennyire korszakos egyénisége volt a kajak-kenunak, azt jól jelzi, hogy még az 1969-es Eb-n is dobogóra állt. Hiába volt azonban igazi klasszis, a római olimpiára nem tudott kijutni, Tokióban és Mexikóvárosban pedig csak tartalékként számoltak vele, így ötkarikás diadalát nem tudta megismételni. 

Visszavonulását követően feleségéhez, a magyar kajak-kenusportban fogalomnak számító Rozsnyói Katalinhoz hasonlóan edző lett. Többek között az ő ötlete volt az, hogy Kovács Katalin és Janics Natasa kiváló párost alkothatna, és ez a duó a számos világbajnoki és Európa-bajnoki cím mellett Athénban és Pekingben is olimpiát tudott nyerni. Melbourne bajnoka 2018. augusztus 10-én hunyt el, 82 éves korában. 

Címkék: Olimpiai sztorik
https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/92548/pics/lead_800x600.jpg
Olimpiai sztorik
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?