Torna: Keleti Ágnes elképesztő sorscsapások után lett a tornasport nagyasszonya

Kálovics Tibor

Keleti Ágnes szinte reménytelen helyzetből lett a tornasport egyik legnagyobb legendája. Regénybeillő módon vészelte át a II. világháborút, majd három olimpia kihagyása után ért fel pályafutása csúcsára. Cikkünkben az idén 99. születésnapját ünneplő bajnoknő sikereit idézzük fel.

Fotó: olimpia.hu

A jelenleg élő legidősebb olimpiai bajnok Klein Ágnes néven született 1921. január 9-én. Fiatalkorában úszott és evezett is, de zenészként szeretett volna elhelyezkedni. Miután a II. világháború ideje alatt el kellett adnia a hangszerét, így végül a tornasportban kötött ki. Tehetsége már elég hamar megmutatkozott és 18 évesen már magyar bajnoknak mondhatta magát. Zsidó származása miatt azonban nem lehetett magyar válogatott, ráadásul a világégés miatt elmaradt az 1940-es és 1944-es olimpia is. 

A háborút Juhász Piroska néven vészelte át szobalányként dolgozva. Nyilas munkaadói előtt titokban tudta tartani a származását, így megúszta a deportálást. Édesapja sajnos nem volt ilyen szerencsés, ő Auschwitzban meghalt, édesanyját és nővérét pedig Raoul Wallenberg mentette meg. A világháborút követően kétkezi munkákból tartotta el magát és az édesanyját, majd 1946-tól ismét a tornára tudott koncentrálni.

Két elmaradt olimpia után Londonba már kiutazhatott, mint kerettag, ám két nappal a versenyek megkezdése előtt súlyos bokasérülést szenvedett. Sérülten nem tudta vállalni az indulást így a csapat nélküle szerezte meg az ezüstérmet. 1949-ben aztán már nemzetközi szinten is sikereket ért el: a budapesti főiskolai világbajnokságon hat érmet szerzett és egyéni összetettben, gerendán, felemás korláton és talajon nem is talált legyőzőre. 

1952-ben viszont élete addigi legjobb formájába lendülve szerencsésen részt tudott venni a Helsinkiben rendezett ötkarikás játékokon. Talajon nagy csatában volt barátnőjével a szovjet Maria Gorohovszkajával, akivel azonos pontszámot kaptak a kötelező gyakorlatukra. Keleti a szabadon választott gyakorlatuk során azonban 15 századdal magasabb eredményt ért el a pontozóbíráknál és így olimpiai bajnok lett. Finnországból további három éremmel térhetett haza: a csapat színeiben úgy lett ezüstérmes, hogy a finálé legmagasabb pontszámát ő kapta, felemás korláton és a kéziszer csapattal pedig harmadik helyen végzett a döntőben. Ő azonban nem volt elégedett a szereplésével, mivel gerendán nem tudott dobogóra állni. 

Fotó: KOVÁCS MÁRTON ERNŐ/Fortepan

Már akkor is ritka volt, hogy valaki 31 évesen ér fel a csúcsra tornasportban, ám az ő fejében meg sem fordult a visszavonulás. Ennek két oka volt: egyrészt szerette volna kiköszörülni a Helsinkiben esett csorbát, másrészt már csak azért is el akart utazni Melbourne-be, hogy találkozhasson ott élő testvérével. A két olimpia között három érmet szerzett az 1954-es római világbajnokságon, ezúttal felemás korláton nem talált legyőzőre. 

A nagy álom azonban kétszer is majdnem szertefoszlott:egyrészt részleges Achilles-ín-szakadása volt néhány hónappal a játékok előtt, másfelől pedig október 23-án majdnem eltalálta egy eltévedt golyó fél méterre süvített el tőle a budapesti sportcsarnok mellett. Talán nem is véletlen, hogy önéletrajzi könyvében (Egy olimpiai bajnok három élete) a világ egyik legszerencsésebb embereként hivatkozik magára. 

Abban a tudatban utazott el Melbourne-be, hogy 35 évesen ez lesz az utolsó versenye és szeretne szépen búcsúzni a sporttól. Állítása szerint a fájdalomérzetet elnyomta az eufória, amelyet a testvérével való találkozás miatt érzett és bár a tornacsarnokig tartó utat végigbeszélte Sárkány Istvánnal (korábbi férjével) egyáltalán nem volt ideges. Ez a fajta rezignáltság pedig egy olyan napot eredményezett, amely magyar sporttörténelemben is egyedülálló: 1956. december 6-án ugyanis Keleti Ágnes egyszerre három versenyszámban lett olimpiai bajnok!

A versenynap a talajdöntővel kezdődött. Keleti holtversenyben állt az élen a kötelezőket követően a szovjet Larissza Latinyinával. A három ötkarikás szereplése alatt 18 érmet, közte kilenc aranyérmet begyűjtő szovjet legenda alaposan feladta a leckét Keletinek, akinek élete egyik legjobb produkciója kellett a végső győzelemhez. A címvédő azonban teljesítette a feladatot és ugyanúgy 9.466 pontot kapott a szabadon választott gyakorlatra, mint vetélytársa, így mindketten aranyérmesek lettek. Ez volt az első holtverseny a tornasport olimpiai történelmében. Délután rendezték a felemás korlát és a gerenda döntőjét, a szünet során azt kérte, hogy senki ne ünnepelje őt különösen, mert a másik két szeren is a győzelemért akar csatázni. Elvonult ebédelni, majd történelmet írt. 

Gerendán szintén az első helyről várhatta a szabadgyakorlatot és nem is engedte ki a kezéből az újabb aranyérmet, egytizedes különbséggel utasított mindenkit maga mögé. Felemás korláton az első gyakorlatok során kimagaslott a mezőnyből: 9.533-as eredménnyel biztosan vezetett. A szabadon választott programban ugyan Latanyina és Szofia Muratova is jobb eredményt ért el nála, ám előnye így is elegendő volt ahhoz, hogy triplázzon. A három diadalt követően hosszú percekig csak zokogott örömében és senkit sem engedett be az öltözőjébe. 

Az ugrás soha nem tartozott a specialitásai közé, és mivel az első ugrását elrontotta, így az egyéni összetettben háromtizedes különbséggel Latanyina mögött a második helyen végzett, csapatban szintén ezüstérmet szerzett. Utóbbi eredmény miatt a kéziszer csapatban igyekeztek revánsot venni a szovjeteken. 

Fotó: olimpia.hu

A kéziszer-csapatot Bodó Andrea, Köteles Erzsébet, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Tass Olga és a Helsinkiben felemás korláton olimpiát nyerő Korndi Margit alkotta (valamennyien ott voltak a csapatversenyben is.) A mai ritmikus gimnasztikával ellentétben a csapatok itt megválaszthatták, hogy melyik szerrel (labda, szalag, buzogány) mutatják be a gyakorlatukat. A mieink a szalag mellett döntöttek, amelyet a forradalom emléke előtt tisztelegve piros-fehér-zöldre festettek. Az sem zökkentette ki őket a versenyből, hogy Tass a szállásán hagyta a sportszerét. (Ő így egy más színű szalaggal versenyezett.) A magyarok végül magabiztosan utasították maguk mögé a svédeket és a szovjeteket és így megnyerték az olimpiát. Keleti  ezt tartja a legkedvesebb győzelmének mind közül. 

Keleti Ágnes hosszasan hezitált, hogy hazatérjen-e Budapestre az olimpiát követően. Bár a magyar lapok azt írták, hogy úton van haza, végül Ausztráliában maradt. Egy évet élt ott, majd 1957-ben Izraelben telepedett le második férjével és két gyermekével. Edzette az izraeli és az olasz tornászcsapatot is, valamint az  Izraeli Testnevelési Főiskola tanára volt több, mint két évtizedig. Először 1983-ban látogatott haza Magyarországra, 2000-ben pedig lényegében visszaköltözött hazánkba. Az örökifjú bajnoknő január 9-én ünnepelte 99. születésnapját. Ő világ legidősebb élő olimpiai bajnoka. 

A győztes kéziszer-csapatból Tass Olga és Kertész Alíz és Köteles Erzsébet tértek haza, Tass részt vett a római olimpián is. Köteles tavaly júniusban hunyt el, 95 éves korában. Bodó Andrea és Korondi Margit egyaránt az Egyesült Államokban telepedtek le. 

Címkék: Olimpiai sztorik
https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/92655/pics/lead_800x600.jpg
Olimpiai sztorik
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?