Öttusa: Török Ferenc élt élete legnagyobb lehetőségével és olimpiai bajnok lett

Kálovics Tibor

A magyar öttusasport az 1960-as években élte az aranykorát: azok után, hogy Rómában Németh Ferenc győzni tudott, négy évvel később Tokióban Török Ferenc diadalmaskodott. 

Fotó:MTI

Török Ferenc 1935. augusztus 3-án született Csillaghegyen és 18 éves korában kezdett el öttusázni. Első komolyabb sikerét 1959-ben érte el, amikor egyéniben magyar bajnok lett, majd egy évvel később címet védett. Hiába nyert azonban két ob-t is zsinórban, végül kimaradt a római olimpiai csapatból. Első világversenyére 1961-ben került sor, amikor Moszkvában csapatban világbajnoki ezüstérmet szerzett, majd `62-ben Mexikóvárosban már egyéniben is felállhatott a vb-dobogó harmadik fokára. 

1963-ban Balczó András és Móna István társaként csapatban világbajnoki címet szerzett, valamint Balczó mögött a második helyen végzett egyéniben. Balczót és Mónát azonban az olimpia előtt eltiltották csempészés miatt, így a magyar csapat két esélyese nem indulhatott Tokióban. Török megúszta a büntetést és így a magyar csapat első számú esélyesévé lépett elő. Kutas István a korszak hírhedt sportvezetője, aki ekkor az öttusa szövetséget irányította egyenesen kijelentette neki, hogy kötelessége megnyernie az ötkarikás játékokat. 

A két nagy esélyes eltiltása miatt így Török Ferenc és öccse Török Ottó valamint a csapatban olimpiát nyerő, Nagy Imre utazhatott Tokióba. A versenyekre 1964 október 11-e és 15-e között került sor. A szabályokon is változtattak a római játékokhoz képest, ugyanis az első tusa ekkor már nem tereplovaglás, hanem díjugratás volt. 

Török Ferenc jól kezdett, ugyan nem lovagolt hibátlan pályát, ám így is a legjobb 10-ben zárta az első számot. Legnagyobb erősségének a vívás számított (később két magyar bajnoki címet is nyert párbajtőr-csapatban) és ez a tokiói teljesítményén is meglátszott. Az első 17 asszóját megnyerte, ám a mexikói Eduardo Flores ellen megsérült, és ez megtörte a lendületét. Végül így is 27-9-es mérleggel zárta a második napot és ezzel át is vette a vezetést. 

A lövészet során testvérével ellentétben kiegyensúlyozottan teljesített és 960 pontjának köszönhetően továbbra is az élen állt. Úszásban hasonlóan teljesített és így 19 ponttal vezetett Igor Novikov előtt. A Melbourne-ben egyéniben aranyérmet szerző szovjet viszont a mezőny egyik legjobb futójának számított. A mindent eldöntő tusára egy Tokió melletti kis faluban,Kemigavalban került sor. 

Rómában a szintkülönbség nehezítette meg a versenyzőket, Japánban viszont ezzel nem kellett számolniuk. Helyette az éles kanyarok, valamint az óriási sár okozott gondot (egy nappal a futás előtt óriási esőzés volt). Török a 32.-ként vágott neki a mindent eldöntő 4000 méternek, míg Novikov utána következett. 

Az élete legnagyobb sikeréért küzdő magyar öttusázó remek tempóban kezdett ám nem fáradt el, és így volt ereje az utolsó 200 métert megnyomni. Végül 1126 ponttal zárta a a napot. Novikov közben az utolsó kilométeren megrogyott, így Török Ferenc megnyerte az olimpiát. Legendás győzelméről később úgy vélekedett, hogy bár kifutotta magát, nem az utolsó napon, hanem a páston dőlt el az olimpiai aranyérem sorsa, amikor öttel több győzelmet aratott, mint Novikov.

Nagy Imre a 7. helyen végzett egyéniben, míg Török Ottónak a 26. hely jutott, miután nagyon elrontotta a lövészetet. A magyar csapat így is felállhatott a dobogóra, miután a szovjet és az amerikai csapat mögött a harmadik helyen zárt. Ez volt az utolsó olyan nagy világverseny, amelyen a magyar trió Török-Nagy-Török összeállításban szerepelt. 

Török Ferenc az olimpia után is a világ egyik legjobb öttusázója maradt: további háromszor nyert világbajnokságot Balczó András és Móna István társaságában (1965, 1966, 1967), valamint egyéniben kétszer is vb-harmadik lett. Mexikóban címvédőként a 12. helyen végzett, ám csapatban újfent olimpiai bajnok lett Balczóékkal. Sportpályafutását 1970-ben fejezte be. 

Fotó: origo.hu

Végzett jogászként dolgozott, majd miután szakedzői képesítést is szerzett, 1976-ban kinevezték a magyar öttusa-válogatott szövetségi kapitányává. Ezt a posztot 13 évig töltötte be, így regnálása alatt lett olimpiai bajnok Martinek János, valamint a Martinek, Fábián László és Mizsér Attila alkotta csapat Szöulban. 1989 és 1996 között a magyar szövetség elnökeként tevékenykedett, majd a Nemzetközi Öttusa-szövetség egyik alelnöki tisztségét is betöltötte. 2011 óta ő a Magyar Sportolók Egyesületének alelnöke.

A kétszeres olimpiai bajnok jelenleg is praktizál ügyvédként, szerencsére jó egészségnek örvend. 

Címkék: Olimpiai sztorik
https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/93224/pics/lead_800x600.jpg
Olimpiai sztorik
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?