Vívás: a hét olimpián keresztül tartó hegemónia utolsó aranyérme

Szabó Róbert

Fantasztikus olimpiai sorozatot hajtott végre a magyar karcsapat, hiszen hét olimpián keresztül nem találtak legyőzőre. Ezek közé tartozott az 1960-as római olimpia, ahol szintén aranyat nyert hazánk.

Fotó: Wikipédia

Hetedik győzelméért indult Olaszországba, egészen pontosan Rómába a magyar férfi kardcsapat 1960-ban. Az előjelek viszont korántsem voltak biztatóak, hiszen a Keresztes-Magay-Hámori trió emigrált. A 30 éves veretlenséget viszont egészen az 1959-es budapesti világbajnokságig meg tudta őrizni hazánk: ekkor a lengyelek szakították meg a magyarok hosszan tartó sorozatát. Az utolsó asszóban Kárpáti Rudolfnak nullára kellett volna legyőznie Pawlowskit ahhoz, hogy a hazai közönséget aranyéremmel örvendeztesse meg a kardcsapat, viszont ez nem sikerült.

Az 1960-as római olimpián aztán szakítva a hagyományokkal hamarabb rendezték meg az egyéni játékot, mint a csapatot. Kárpáti Rudolf itt egészen a döntőig menetelt, ahol az utolsó összecsapáson pont Pawlowskit győzte le, hogy megszerezze az aranyat. Ezután kezdődhetett meg a csapat számára a verseny, amely rögtön két győzelmet hozott, előbb a belgák, majd a románok ellen. Utánuk viszont Olaszország következett, amely szeretett volna hazai közönsége előtt visszavágni az 1955-ös vereség után. 

Nem indult a legjobban az olaszok elleni összecsapás: Kárpáti, majd Horváth is kikapott, így 0-2-ről kellett fordítani, ami sikerült is. Amikor már 5-2-re vezetett a magyar csapat Kárpáti Rudolf ahogy egyéniben is, elcsúszott és kificamodott az egyik ujja, viszont a pást mellett helyrerakta és csak a győzelem után kért ápolást. A végső sikerhez azonban nagyban hozzájárult a 24 éves Mendelényi Tamás, aki a négyből négy összecsapását megnyerte, így 9-6-ra nyert Magyarország. A döntőben aztán következhetett Lengyelország és a revans az előző évi vereségért.

A lengyelek egy gyors 3-0-val kezdték a döntőt, de Kárpáti Rudolf 5-0-ra megverte Zablockit. Igaz másnap javítani tudott a lengyel, viszont nem sikerült a feltámadás, hiszen 5-3-ra vezetett Magyarország, ráadásul Kovács 5-0-ra verte Orchyát. A lendület viszont elfogyott, hiszen 6-6-ra feljött Lengyelország, azonban még így is a győzelem kapujába kerültek a magyarok, hiszen Horváth és Medelényi is hozta a saját mérkőzését. A siker azonban nem volt könnyű, hiszen Kovács elvesztette összecsapását, így Kárpátinak Pawlowskit kellett legyőznie a 9-7-es győzelemhez. Az egyéniben aranyat nyerő magyar 4-3-nál bevitte az első helyet érő tust, így sorozatban hetedjére állhatott fel a dobogó legfelső fokára a hazánk karcsapata.

Fotó: 24.hu

 

A korszak, amely páratlan a sporttörténelemben Magyarország védjegye lett, és sportolóink akár jobban is teljesíthettek volna, ha nincs a háború. Viszont a hét olimpiai cím után egészen 1988-ig kellett várni a következő aranyra, amit a szovjetek ellen szerzett meg a magyar kardcsapat.

Az akkori bajnokok közül már csak a most 83 éves Horváth Zoltán él. Az ő pályája 1964-ben egy autóbaleset során tört ketté, de két évvel később még világbajnok volt, majd Chilében, Görögországban és Olaszországban is edzősködött. Szomorú történet viszont, hogy 1998-ban ellopták aranyérmét.

Mendelényi Tamás 1979-ben Angliába szerződött, de a megállapodás lejárta után nem tért haza, hanem csak 1993-ban, három évvel a rendszerváltás után. 1999-ben hunyt el.

Delneky Gábort nem engedték el a tokiói olimpiára, hiszen nem lépett be a pártba. 1969-ben aztán elhagyta Magyarországot, Orlandóban halt meg, ahol a város díszpolgára volt.

https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/93196/pics/lead_800x600.jpg
Olimpiai sztorik,vívás
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?