Vívás: Rejtő Ildikó legyőzte a kisebbségi érzését majd a sportág legendájává vállt

Kálovics Tibor

Rejtő Ildikó 1960 és 1976 között a nemzetközi vívósport meghatározó alakja volt, aki Tokióban két aranyérmet is szerzett, pedig először önmagát és a kisebbségi komplexusát kellett legyőznie. 

Fotó: m4sport.hu

Számos olimpiai bajnok története mellett Rejtő Ildikó életútja is igazi példa lehet a jövő generációi előtt. Az 1937. május 11-én született sportolónő egyik fülére teljesen süketen született, míg a másik fülének 60 százalékos halláskárosodása volt. Ahhoz, hogy érteni tudja, hogy mi történik körülötte hamar megtanult szájról olvasni. Ráadásul jobboldali gerincferdüléssel is küzdött, így az édesapjának azt javasolták, hogy vigye el sportolni a lányát. Az egykori kiváló tőrvívó Nyári Magda volt a testnevelő tanára, aki javasolta neki, hogy kezdjen el vívni. Rejtő bal kézzel tanulta meg használni a fegyvert, mivel edzője azt javasolta neki, hogy így a gerince is kiegyenesedhet. A versenyekre édesapja is elkísérte, hogy közölni tudja vele, hogy mikor szólították a pástra, vagy, hogy mennyi ideje van bemelegedni. Betegsége kisebbségi komplexust okozott nála, így saját bevallása szerint először ezt az érzést kellett legyőznie ahhoz, hogy bajnokká válhasson. 

15 évesen kezdett el versenyszerűen sportolni, és néhány évvel később már sikert-sikerre halmozott. Már az 1958-as világbajnokságon is bronzérmes volt tőr egyéniben, majd egy évvel később hazai közönség előtt Budapesten világbajnok lett a csapattal. A római olimpián tagja volt az ezüstérmes csapatnak, ám a szovjetek ellen elveszített döntőt a mai napig kudarcként éli meg. 1962-ben csapatban, majd az olimpia előtti esztendőben egyéniben is a világ legjobbja lett és így Tokióba az egyik legnagyobb esélyesként utazhatott. 

Az olimpiai diadalig azonban maratoni küzdelemben vezetett az út: egyetlen nap alatt nem kevesebb, mint 18 asszót kellett megvívnia. Az első körben egy hétfős csoportba sorsolták, ahol az első asszóját elveszítette riválisával a német Helga Mees ellenében. A következő hat csörtéjéből viszont négyes is győzelemmel abszolvált, így továbbjutott. 

A második körben a kiesés szélére került miután a hatfős csoportban 2-3-as mérleggel zárt. Szerencsére az olasz Giovanna Masciotta és a német Rosemarie Weiß-Scherberger is ugyanilyen mérleget produkált, így nekik újra a pástra kellett lépniük, hogy eldöntsék a két továbbjutó hely sorsát. A németet mindketten felülmúlták, így Rejtő bejutott a legjobb 16 közé. Később úgy emlékezett vissza erre a pillanatra, hogy ekkor fogalmazta meg magában, hogy őt ezen a napon nem fogja senki legyőzni. 

A nyolcaddöntőben a szovjet Valentina Rastvorovárt 8:6-ra majd egy körrel később az olasz Bruna Colombetti-Peroncinit 8:3-ra győzte le és így bejutott a négyfős döntőbe. Mees-től megint kikapott, viszont Antonella Ragno-Lonzit legyőzte, majd Galina Gorokhova sem jelentett akadályt számára. A szovjet vívónő három vereséggel kiesett, a magyar a német és az olasz viszont 2-1-es mérleggel holtversenyben volt. 

Jöhetett tehát az újabb körmérkőzés, amelynek a tétje az olimpiai aranyérem sorsa volt. Ragnót 4:1-re legyőzte, ám miután az olaszt Mees is felülmúlta, így ők ketten harmadszor is megmérkőzhettek, ezúttal azonban már az olimpiai aranyérem volt a tét. A két vívó ekkor már lassan egy évtizede vívott egymással nagy eseményeken, így meglepő lett volna, hogyha bármelyikük tud majd újat mutatni a másiknak. 

Nem így történt: Rejtő az első pillanattól támadólag lépett fel és tust adott ellenfelének, majd hamarosan még egyet. Helga Mees ettől elbizonytalanodott és így a magyar még kétszer eltalálta és így az olimpiai aranyról döntő csörte alig másfél perc alatt véget ért. 

Nem sokáig volt azonban alkalma ünnepelni élete legnagyobb sikerét Rejtő Ildikónak, ugyanis alig egy nappal az egyéni küzdelmek után kezdődtek a csapatversenyek.  Egyéni bajnokként természetesen ott volt a magyar csapatban, rajta kívül még Ágoston Judit, Dömölky Lídia, Juhász Katalin és Marosi Paula képviselte a magyar színeket. Rejtő mellett Juhász és Dömölky is tagja volt a Rómában ezüstéremig jutó csapatnak. 

A lebonyolítás ezúttal is meglehetősen sajátos volt: a csoportkörből hat csapat jutott tovább a negyeddöntőbe, kettő viszont erőnyerőként azonnal a legjobb négybe kvalifikálta magát. A magyarok az első körben könnyedén győzték le az amerikaiakat, és így a románokkal nem is kellett szembe nézniük a csoportban. A sorsolás kedvezett a mieinknek, akik rögtön az elődöntőbe kerültek. A legjobb négy között a Helga Mees-el felálló német csapatot 9:6-ra verték Rejtőék és így megismétlődött a négy évvel korábbi magyar-szovjet finálé.

A Waseda sportcsarnokban zajló finálé kiemelkedő izgalmakat hozott: egyik csapat sem tudott elhúzni a másiktól. 5:5-ig mindig a szovjeteknek kellett egyenlítenie, ám ezután fordult a kocka: az ellenfél előbb 6:5-re, majd 7:6-ra is elhúzott. Mivel 8:8 esetén a jobb találati arány döntött volna az olimpiai arany sorsáról, így a magyaroknak mindhárom hátralévő csörtében győzniük kellett. Rejtő Ildikó hozta is a mérkőzését 4:2-re, majd Juhász Katalin 4:3-as sikerével már a magyarok vezettek 8-7-re. 

A mindent eldöntő 16. csörtében Dömölky Lídiának kellett megküzdenie Ludmilla Sisovával. A képlet roppant egyszerű volt az a vívó győz és egyúttal nyeri meg az olimpiát hazájának, aki először eljut négy tusig. Elképzelni sem lehetett izgalmasabb finálét, mivel a két vívó kiegyenlített küzdelmének az lett az eredménye, hogy 3:3-ig együtt jutottak el. A mindent eldöntő találatot viszont Dömölkí vitte be és így Magyarország megnyerte a női tőrözők csapatversenyét. A szakágnak mai napig ez az egyetlen olimpiai aranyérme. 

Ágoston Judit 1971-ig volt a magyar csapat tagja, két világbajnoki érmet szerzett további pályafutása során, ám a Mexikóvárosban címvédőként ezüstérmes gárdának nem volt tagja. 2013 május 12-én 76 éves korában elhunyt. 

Juhász Katalin szintén nem szerepelt több olimpián, későbbi pályafutásának legnagyobb sikerét az 1967-es csapat-világbajnoki cím jelentette. Dömölky Lídia és Marosi Paula egyaránt ott voltak Mexikóban és állhattak fel a dobogó második fokára, míg Dömölky a Montrealban világbajnokságot nyerő, átalakuló csapatnak is tagja volt. 

Fotó:MTI

Rejtő Ildikó a győzelmet követően, még 12 évig volt tagja a legszűkebb világelitnek tőrvívásban. Mexikóban egyéniben harmadikként végzett a csapat második helye mellett, míg Münchenben ezüstérmes, Montrealban bronzérmes lett csapatban. A két olimpiai győzelmét követő időszakban kilenc további világbajnoki medáliával gazdagította éremgyűjteményét: 1967 után 1973-ban is világbajnok lett csapatban, míg utóbbi versenyen egyéniben a harmadik helyezést érte el. Minden idők legsikeresebb magyar vívónője 1978-ban mondta le a válogatottságot, majd két évvel később visszavonult. 2007-ben a Nemzet Sportolójának választották.

https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/93253/pics/lead_800x600.jpg
Olimpiai sztorik,vívás
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?