Birkózás: Polyák Imre kitartása az olimpiai aranyéremmel fizetődött ki végleg

Kálovics Tibor

Polyák Imre három ezüstérem után élete negyedik olimpiáján tudott diadalmaskodni, így méltóképpen zárta le sikerekben gazdag pályafutását. 

Fotó: MTI

Minden idők egyik legjobb  birkózója 1932. április 16-án született Kecskeméten. Tizenhat éves volt, amikor a rádióban hallotta Bóbis Gyula olimpiai bajnoki címének közvetítését és egyből rabul ejtette a birkózók világa. Az olimpiai ezüstérmes Tóth Ferenc tanácsolta neki, hogy kezdjen el birkózni és így hamarosan a Budapesti Dózsában kezdte el pályafutását. 

Hamar kiderült, hogy az ifjú Polyák óriási tehetség: 1951-ben, vagyis pályafutása második évében már ezüstérmes volt a főiskolai világbajnokságon, valamint bekerült az olimpiai csapatba is. Helsinkiben a magyar csapat egyik meglepetésemberének számított és kiváló teljesítménnyel menetelt a 60 kg-os súlycsoportban. Utolsó meccsén a szovjet  Jakiv Punkintól tussal kikapott és így 20 esztendősen olimpiai ezüstérmet szerzett. 

Két évvel első olimpiája után már megnyerte a főiskolai vb-t, majd 1955-ben Karlsruhéban világbajnok lett. Melbourne-ben aztán megint a döntőig menetelt, ám ezúttal a finn Rauno Mäkinen győzte le a döntő csatában, így megint ezüstérmes lett. 

Polyák 1958-ban Budapesten ismét világbajnok lett, a döntőben a török Muzahir Sillét győzte le, aki azonban két évvel később az olimpián visszavágott neki a döntőben. Harmadik ezüstérme után a magyar birkózó fejében megfordult, hogy visszavonul, ám pályafutása folytatása mellett döntött. Egy vb-ezüstérmet követően 1962-ben ismét a világ legjobbja lett, majd egy évvel az olimpiát megelőzően a vb-dobogó második fokára állhatott fel ismét. 

Tokióba úgy érkezett, hogy valószínűleg élete utolsó nagy versenyén vesz részt és egyértelműen az aranyérem volt a célja. Ekkor már a birkózó-válogatott másodedzőjeként is tevékenykedett, ám a kőkemény edzésben ez sem gátolta. Elmondása szerint a szaunában indította a napot, majd 3 kilométert futott, utána egy órát edzett a szőnyegen, aztán ugrókötelezett majd elkezdte a munkanapját a Belügyminisztériumban. Felkészülése során a karácsonyt és a szilvesztert kivéve ezt az edzésprogramot végig csinálta. 

A pehelysúlyuak küzdelmeire 1964. október 16 és 19 között került sor Tokióban. Első meccsén az amerikai Ronald Finley volt Polyák ellenfele és a magyar pontozással győzött. Ezt követően a koreai Kim Bong , a később két olimpiai érmet szerző görög Petros Galaktopulosz  és az osztrák Hans Marte is tusvereséget szenvedett a nála fiatalabbakat is megszégyenítő módon küzdő Polyáktól. A jugoszláv Branyiszlav Martinovics nem állt ki ellene és így egyetlen mérkőzésre került a hőn áhított olimpiai bajnoki címtől. 

Az utolsó mérkőzésen Roman Rurua volt honfitársunk ellenfele. A szovjet birkózó 10 évvel volt fiatalabb polyáknál és az egyik legnagyobb tehetségnek számított (később több világbajnokságot és olimpiát is nyert). Mivel a birkózók körmérkőzéses rendszerben küzdöttek egymással, így a magyarnak a döntetlen is elég volt a végső sikerhez. Polyák népszerűségére jellemző volt, hogy a csarnokban megjelent magyar öttusázók, vízilabdázók és atléták mellett néhány szovjet is neki szurkolt a mindent eldöntő küzdelemben. 

Rurua csak a győzelemben bízhatott, ám nem tudott mit kezdeni az első öt percben a kiválóan védekező, ám nem túl passzív ellenfelével. A második menet hasonló mederben zajlott és a meccs képe egyértelműen az volt, hogy nem fognak győztest hirdetni. A mérkőzésvezető mindkét birkózó kezét a magasba emelte, kihirdetve és ez azt jelentette, hogy Polyák Imre megnyerte az olimpiát. Tizenhat évig küzdött a nagy álomért, amely háromszor is az utolsó pillanatban illant el előle és ekkor, 32 évesen felért a csúcsra. 

Győzelme után bejelentette visszavonulását és bár elgondolkozott azon, hogy Mexikóban megpróbálja megvédeni a címét, végül nem tért vissza. 1965-től az Újpesti Dózsa birkózóedzéseit irányította, valamint 1982-es nyugdíjazásáig a Belügyminisztérium alkalmazásában állt. Nyugdíjba vonulását követően egy borozót üzemeltetett a fővárosban. 

2004-ben megválasztották a Nemzet Sportolójának is, de többek között beválasztották a sportág hírességeinek csarnokába is, valamint a  Magyar Birkózó Szövetség elnökségének tiszteletbeli tagja is volt. Polyák Imre 2010. november 15-én hunyt el Budapesten. 

Címkék: Olimpiai sztorik
https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/93462/pics/lead_800x600.jpg
Olimpiai sztorik
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?