Vívás: Pézsa Tibor győzelmével zárult a magyar kardvívók nagy olimpiai sorozata

Kálovics Tibor

1908 és 1964 között amikor hazánk részt vett az olimpián akkor a férfi kardozók egyéni küzdelmeiben magyar győztest avattak. A nagy sorozat Pézsa Tibor sikerével zárult Tokióban. 

Fotó: m4sport.hu

Páratlan az a sikersorozat, amit a magyar kardvívók 56 éven keresztül produkáltak az olimpiai játékokon. Fuchs Jenő (1908, 1912), Pósta Sándor (1924), Tersztyánszky Ödön (1928), Piller György (1932), Kabos Endre (1936), Gerevich Aladár (1948), Kovács Pál (1952) és Kárpáti Rudolf (1956, 1960) is megnyerte egyéniben az ötkarikás játékokat és a közvélemény Tokióban a sorozat folytatását várta. A vívósport azonban nehéz helyzetbe került: a Gerevich-Kovács-Kárpáti trió visszavonult, a jövő nagy reménységének tartott római ezüstérmes Horváth Zoltán pedig súlyos autóbaleset miatt nem vehetett részt a játékokon. A magyarok közül  Kovács Attila és Bakonyi Péter biztos indulónak számított a tokiói egyéni küzdelmekben, Meszéna Miklóst viszont fegyelmezetlenségen kapták a szövetség részéről, ami miatt csak csapatban indulhatott. A vezetőség döntése értelmében így Pézsa Tibor lett a harmadik egyéni induló. 

Pézsa ekkor már 28 éves volt (1935. november 18-án született Esztergomban), a római keretből ráadásul kimaradt, így első olimpiáján kellett bizonyítania. Egyéniben addig elkerülték a nagy sikerek, csapatban egy világbajnoki ezüstérme és bronzérme volt valamint csapatban ötször diadalmaskodott Universiadén. Ráadásul meglehetősen sérülékenynek számított: csak a `64-es idény során megsérült egy varsói világkupa-versenyen és a magyar bajnokságon is, így nem ő számított a legnagyobb éremesélyesnek az egyéni indulók közül. 

Az egyéni küzdelmekre október 19 és október 20 között került sor, a népes mezőny először nyolc csoportba sorsolták, ahonnét a legjobb négy mehetett tovább. Pézsa ugyan az első körben háromszor is kikapott, ám továbblépése így sem forgott veszélyben. A vívás ekkor nem ment neki, ám teljesítménye a második körre már feljavult. Hét asszójából ugyan hármat megint elveszített, de mindegyiket egyetlen tussal, a továbbjutás ezúttal is összejött számára. 

Az egyenes kieséses szakaszban Kovács és Bakonyi is egyetlen találattal szenvedett vereséget, Pézsa viszont lendületbe került. Előbb a szovjet Mark Rakitát győzte le 10:6 arányban, majd a francia Marcel Parent legyőzése sem jelentett túl nagy problémát számára (10:7). Ezzel a teljesítménnyel bejutott a legjobb négy közé, ahol körmérkőzések után dőlt el a helyezések sorsa. A francia Claude Arabo  ellen nagy csatát kellett vívnia, ám a francia hiába reklamált az utolsó találatnál, Pézsa 5:4-re győzött. A magyar vívó ezután  Umar Mavlihanov ellen vívott és a szovjet 5:2-re győzött, így a háromszoros világbajnok Jakov Rilszkit mindenképpen le kellett győznie. A szovjet favorit 4:3-ra vezetett, Pézsa azonban egyenlített, majd ő vitte be a döntő tust. 

Ezzel az eredménnyel holtverseny alakult ki az élen Pézsa és Arabo között, így ők ketten újra megmérkőzhettek az aranyéremért. A francia szerezte meg az első találatot, ám a magyart nem lehetett megállítani. Pézsa folyamatosan ment előre és zsinórban négyszer találta el ellenfelét, lényegében eldöntve minden kérdést. Arabo ugyan szépíteni tudott, ám hamarosan ötödször is tust kapott és így Pézsa Tibor megnyerte az olimpiát, folytatván a nagy magyar sorozatot. A bronzérmet szintén Mavlihanov szerezte meg szétvívást követően.

Az egyéni sorozat folytatódott, csapatban viszont 1928 óta először nem a magyarok győztek, sőt az új gárda ezúttal még a dobogóról is lemaradt. Pézsa folytatta a vívást és 1968-ban megint a legjobbak közé került az olimpián, ám két vitatható veresége miatt a harmadik hely jutott számára. Csapatban szintén bronzérmet szerzett, akárcsak 1972-ben Münchenben. Pályafutását végül 36 évesen fejezte be kétszeres világbajnokként (1966-ban csapatban, 1970-ben egyéniben lett a világ legjobbja). 

Visszavonulása óta edzősködik: 13 éven keresztül irányította a BHSE vívószakosztályát, 1978 és 1982 között pedig a kard válogatott szakágvezetőjeként tevékenykedett. Dolgozott Németországban és Szaúd-Arábiában is, majd később itthon vívóakadémiát alapított. Nébald György a felkészítésével csapatban olimpiát, egyéniben világbajnokságot nyert. A sporttól 80 éves kora után sem szakadt el, évek óta irányítja a női kardozók munkáját, valamint Szatmári András felkészítéséből is kiveszi a részét. Nevét az Esztergomban átadott sportcsarnok viseli. 

https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/93532/pics/lead_800x600.jpg
Olimpiai sztorik,vívás
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?