Labdarúgás: Tokióban sikerült megismételni az Aranycsapat bravúrját

Kálovics Tibor

Tizenkét év várakozás után 1964-ben lett ismét olimpiai bajnok a magyar labdarúgó-válogatott. Cikkünkben a tokiói diadalt idézzük fel.

Fotó: olimpia.hu

1952-ben a magyar labdarúgó-válogatott fantasztikus teljesítménnyel nyerte meg az ötkarikás játékokat Helsinkiben és vált egyértelműen a világ legjobb csapatává. Négy évvel később Puskáséknak nem volt esélyük a címvédésre ugyanis a MOB egyszerűen nem nevezte az Aranycsapatot az olimpiára, feltehetőleg azért, mert politikai nyomásra nem akartak a szovjetek ötkarikás sikerének útjába állni. A forradalom leverését követően aztán a magyar futball három legnagyobb klasszisa, vagyis Puskás Ferenc, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán sem tért haza, így a sportág nehéz helyzetbe is került. Ez az állapot leginkább az 1958-as világbajnokságon látszódott meg, ahol a mieink már a csoportkört sem élték túl, miután Walestől kikaptak az utolsó mérkőzésükön. 

Ráadásul az `56-os olimpiától már nem indulhattak a nemzetek a legerősebb válogatott keretükkel  ugyanis létrehoztak egy olyan szabályt, amely kimondta, hogy a csapatokban csak olyan játékosok léphetnek pályára, akik nem játszottak még világbajnoki mérkőzésen. Ennek az volt az oka, hogy az olimpián csak amatőr státuszú játékosok vehettek részt és a szocialista országok ezt kihasználva (mivel mindenki amatőr volt) a legjobb csapataikat indíthatták a játékokon. Rómában tehát már az olimpiai válogatott vehetett részt és végzett a harmadik helyen Albert Flórián és Göröcs János vezetésével. 

Négy évvel később a magyarok szintén favoritként érkeztek Tokióba. A római csapatból egyedül Novák Dezső maradt meg hírmondónak, viszont bizakodásra adott okot, hogy a spanyolországi Európa-bajnokságon harmadik helyen végző gárdából Novák mellett Ihász Kálmán, Varga Zoltán, Farkas János, Komora Imre és Bene Ferenc is utazhatott Japánba. A futballtornán 16 csapat vett volna részt eredetileg, ám Olaszország és Észak-Korea visszalépett. A játékoktól politikai okok miatt távol maradó ázsiaiak a magyarok csoportjában voltak, így a mieinknek egyel kevesebb mérkőzést kellett játszaniuk. 

Marokkó ellen a papírforma győzelmet ígért ráadásul ezen a meccsen a továbbjutást is be lehetett biztosítani. Bene Ferenc az első félidőben duplázott, majd az újpesti "góleádor" a 70. és a 87. perc között további négy alkalommal vette be a marokkói kaput és így klasszikus mesterhatosával tovább is jutott a magyar válogatott. 

Jöhetett a címvédő jugoszlávok elleni találkozó, amely az olimpiai futballtornák egyik legőrültebb 90 percét hozta. Ivica Osim az első percben vezetéshez juttatta a "pflávikat", majd Csernai Tibor duplájával fordítottak a magyarok, Rudolf Belin viszont azonnal egyenlített, hogy aztán Farkas János megint előnyhöz juttassa a mieinket. És ekkor még nem telt el 20 perc a mérkőzésből! Bene Ferenc hamarosan megduplázta az előnyt, ám az ellenfél még az első félidőben egyenlíteni tudott. A szünetre mégis a magyarok mehettek előnyre, miután Csernai belőtte a harmadik gólját is. 45 percnyi játék után 5-4 állt a Komazava Stadion eredményjelzőjén, jelzésértékű, hogy a két nemzet vízilabdacsapata 4-4-re végzett egymással. Az élete meccsét játszó Csernai (aki Varga Zoltán helyére került be a kezdőbe) aztán a második félidőben negyedszer is eredményes volt eldöntve a győzelem sorsát. A jugoszlávok ugyan szépíteni tudtak, de az egyenlítés elmaradt, így a magyarok 6-5 arányban győztek. 

Három nap volt kipihenni ezt az őrületet, ám a románok elleni meccs szintén nem ígérkezett sétagaloppnak. Csernai Tibor ugyan a második percben belőtte a vezető gólt, ám ezután az ellenfél mezőnyfölénybe került. A magyarok sikeresen hárították el a román akciókat, ám az ellenfél a 81. percben tizenegyeshez jutott. Gelei József kivédte Gheorghe Constantin lövését, a magyar kapus azonban eltörte az úját a hárítás közben. Az utolsó 10 percet így sérülten volt kénytelen végigvédeni (cserélni ekkor még nem lehetett), ám Csernai tizenegyesgóljával hamarosan eldőlt a mérkőzés, így a vezéráldozat is belefért a mieinknek. 

Gelei helyett Szentmihályi Antal védte a magyar kaput az Egyesült Arab Köztársaság (Egyiptom) ellen az elődöntőben, ám a Vasas hálóőrét nem állították nagy feladat elé a brazilokat is kiejtő arabok. A támadójátékra viszont ezúttal sem lehetett panasz: Komora Imre kétszer, Bene Ferenc pedig ezúttal négyszer talált be és így 6-0-s sikerrel jutott be a magyar csapat az olimpiai döntőbe. 

1964. október 23-án 65 000 néző előtt Csehszlovákia ellen vívta a finálét a magyar válogatott. Az első félidőben hiába futballozott fölényben a magyar csapat, Bene Ferenc csak az oldalhálót és a kapufát találta el. Fordulás után aztán már kevésbé idegesen futballozott a csapatunk és ez már az eredményben is megmutatkozott. A vezetéshez azért szerencse is kellett: Csernai beadása után Bene elől Vladimír Weiss menteni próbált, ám a csehszlovák játékos a saját kapuját vette be. Az 59. percben aztán Bene maga is betalált, miután egy őrdöngős szóló során két védőt is elfektetve élés szögből lőtt a kapuba. 

Jan Brumovsky révén ugyan szépítettek a csehszlovákok, ám ezután hiába támadott az ellenfél, egyenlíteniük már nem sikerült és így Magyarország 2-1-re nyerve a finálét másodszor is olimpiai bajnok lett labdarúgásban. 

Négy évvel később a magyarok Mexikóban címet védtek, a tokiói győztesek közül Novák Dezső akkor is alapembernek számított. A Japánban csak az első mérkőzésen szerepet kapó Varga Zoltán szintén kiutazott a következő ötkarikás játékokra, ám a Ferencváros öntörvényű zsenije még a megnyitó előtt disszidált.  

Bene Ferenc 12 gólt szerezve lett gólkirály és a mai napig ő tartja az olimpiai tornák gólrekordját. A kiváló csatár a későbbiekben minden idők egyik legjobb magyar labdarúgója lett, az Újpest színeiben több, mint 300 gólt rúgott és összesen nyolc magyar bajnoki címet szerzett. 2006. február 27-én hunyt el, 62 évesen. 

Csernai Tibor hatszor volt eredményes az olimpián, ám meglepő módon a felnőtt válogatottban sohasem kapott lehetőséget a bizonyításra. A Tatabányában klubikonnak számító csatárcsillag 2012-ben, 74 évesen távozott az élők sorából. 

Farkas Jánosból szintén a magyar futball emblematikus alakja vált. Az 1966-os világbajnokságon a brazilok ellen bombagólt elérő támadó alig harmincévesen vonult vissza. 1989-ben szívroham következtében, mindössze 47 évesen hunyt el. 

Palotai Károly négy mérkőzésen játszott Tokióban, ám a döntőben nem léphetett pályára. Játékosként való visszavonulása után a világ egyik legjobb játékvezetője lett, aki többek között három világbajnokságon és két BEK-döntőben is fújta a sípot. Hosszan tartó súlyos betegség után hunyt el 2018-ban. 

Az olimpiai bajnok csapatból jelenleg már csak hárman élnek: Gelei József, Komora Imre és Szentmihályi Antal. 

Az 1964-es olimpiai bajnok magyar labdarúgó-válogatott kerete

Bene Ferenc, Csernai Tibor, Farkas János, Gelei József, Ihász Kálmán, Katona Sándor, Komora Imre, Nógrádi Ferenc, Novák Dezső, Orbán Árpád, Palotai Károly, Szentmihályi Antal, Szepesi Gusztáv, Varga Zoltán 
Szövetségi kapitány: Lakat Károly

Címkék: Olimpiai sztorik
https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/93732/pics/lead_800x600.jpg
Olimpiai sztorik
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?