Atlétika: Németh Angéla és Zsivótzky Gyula dobása is aranyat ért Mexikóvárosban

Kálovics Tibor

A magyar dobóatlétika legnagyobb évének számított 1968, ugyanis a mexikóvárosi olimpián a gerelyhajító Németh Angéla és a kalapácsvető Zsivótzky Gyula is a világ legjobbjának bizonyult. 

Fotó: MTI

Minden olimpiának megvannak a maga magyar sikersportágai. 1968-ban az egyik egyértelműen az atlétika volt, amelyben hét magyar érem született, a kalapácsvető Zsivótzky Gyula és a gerelyhajító Németh Angéla ráadásul a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel Mexikóban. Mindkettejük sikere kisebb meglepetésnek számított: Németh inkább csak titkos esélyesnek számított, míg minden idők legjobb magyar kalapácsvetője egy olyan ellenfelet győzött le, akitől többször korábban is kikapott. 

Németh Angéla 1946. február 18-án született Budapesten. Gyermekkorában zenélni szeretett volna lenni, ám általános iskolásként inkább a sport felé fordult. Kosárlabdázóként kezdte sportpályafutását és az ifjúsági válogatottban is pályára léphetett, de közben atletizált is. Bár próbálkozott a súlylökéssel, a magasugrással és a diszkoszvetéssel is, végül a gerelyhajítást javasolták neki, mint főszámot. 

1965-ben második lett élete első gerelyhajító-versenyén, csak Mihaela Peneș tudta legyőzni őt, így tehetsége hamar megmutatkozott. Két évvel később már az 56 méteres határon is átlépett és így bekerült a válogatott keretbe is. Az olimpia előtti évben keményen edzett és három hónappal a játékok előtt Mainzban 60,20 centiméterrel az év addigi legjobb eredményét teljesítette. A játékok előtti próbaversenyen elmaradt a legjobbjától és második lett, ami csalódást okozott számára és megígérte, hogy Mexikóvárosban javítani fog. 

Mivel nem volt selejtező az olimpián, így a világ 15 legjobb gerelyhajítónője rögtön a döntőben szerepelhetett 1968. október 14-én. Az első sorozatban Németh 57,66 métert dobott, ám ezzel elmaradt Penes első dobásától: a tokiói bajnok 59,92-vel próbálta sokkolni a többieket. A magyar atlétanőt nem törte meg azonban riválisa nagy dobása és másodikra 60,36-ot teljesített, amivel átvette a vezetést. 

Később úgy nyilatkozott, hogy ekkor úgy gondolta, hogy ez a kísérlete egy jó alap volt és 61 métert kell majd dobnia ahhoz, hogy olimpiai bajnok legyen. Nem így lett? vezető helyét nem tudták megközelíteni a többiek. A nagy dobást követően 55 majd 51 méterre hajította a gerelyt vagyis nem tudott javítani viszont a többiek is méterekkel voltak elmaradva tőle. Az ötödik körben Németh belépett, Penes pedig nem tudott javítani, így a hatodik sorozatban dőlt el az aranyérem sorsa. 

A román belépett, így érvénytelen kísérlettel zárt, és mivel a többiek sem tudtak javítani, így Németh Angéla megnyerte az olimpiát. A két kiemelkedő versenyző mögött az osztrák Eva Janko zárt, leszorítva a dobogóról a Tokióban ezüstérmes Rudasné Antal Mártát. 

Egy évvel az olimpiát követően rendezték az Európa-bajnokságot, amely kettős magyar sikert hozott: Németh Angéla diadalmaskodott, míg az ezüstérmet Paulányi Magdolna nyakába akasztották. A bajnoknő a következő évet gyermekszülés miatt kihagyta, majd már csak a sport szeretete miatt tért vissza a pályára. Az 1971-es Eb-n a negyedik helyet szerezte meg, Münchenben viszont címvédőként már nem jutott döntőbe. Ezt követően visszavonult az atlétikától és néhány évig még kosárlabdázott a Budapesti Vasas Izzóban. 

Visszavonulását követően pedagógusi pályára lépett, és a TF tanszékvezetőjeként is dolgozott. A magyar atlétika első olimpiai bajnoknője 2014. augusztus 5-én hunyt el, 68 éves korában. 

Fotó: atletika.hu

Zsivótzky Gyula 1937. február 25-én született Budapesten. Tizenöt éves volt amikor hallgatta Csermák József olimpiai győzelmét a rádióban és ekkor úgy döntött, hogy ő is megpróbálkozik a kalapácsvetéssel. Kezdetben saját magának készítette a dobószert, majd amikor a TF-en Harmati Sándor lett az edzője elkezdett fejlődni. 

1956-ban már bekerült a válogatottba is és két évvel később Stockholmban bronzérmet szerzett az Európa-bajnokságon. 1960-ban az olimpián a szovjet Vaszilij Rugyenkov mögött a második helyen végzett. Bár három Universiade-győzelme (1959, 1961, 1965) közül kettőn már túl volt, de első jelentős sikerének az 1962-es Európa-bajnoki cím számított. A belgrádi fináléban kis híján 70 métert dobott és közel három méterrel teljesített jobban szovjet riválisainál. 

Egyike volt a tokiói olimpia legnagyobb favoritjainak, ám 1963. októberében rosszul lett és bélelzáródás miatt életmentő műtéteket kellett végrehajtani rajta. Közel 200 napot volt kórházban, tíz kilót lefogyott, és természetesen dobóedzéseket sem végezhetett egészen áprilisig. A magyar bajnokságot 66,66 méteres dobással megnyerte és úgy érezte érdemes lesz kimennie az olimpiára. Az ötkarikás játékokon a finálét esőben rendezték és három sorozat után ő vezetett. A szovjet Romuald Klim, azonban negyedszerre olimpiai csúcsot jutott, így Zsivótzkynak megint az ezüstérem jutott. 

Klim valóságos nemezis lett a számára, különösen miután 1966-ban a budapesti Európa-bajnokságon is legyőzte őt. Ekkor döntött úgy, hogy edzőt vált és Csermák Józseffel folytatja a felkészülést. Közben már kissé mentorszerepet is beteljesítve együtt edzett Lovász Lázárral és Eckschmidt Sándorral. Mexikóra aztán méltóképpen hangolt: egy hónappal az ötkarikás játékok előtt 73,76 méteres világrekordot dobott Budapesten, és ezzel megdöntötte saját csúcsát, amelyet Debrecenben ért el. Klim azonban zsinórban kilencszer győzte le őt, ám a szovjet némileg nagyképűen úgy is vélte, hogy Zsivótzky miatt nem tudja átlépni a saját határait. 

A selejtező aztán némiképp helyretehette a címvédő önbizalmát: Klim alig túldobva a szintet csak a 12. helyen jutott fináléba, Zsivótzky viszont 72 méteres dobásával kiemelkedett a mezőnyből. A magyar favorit mögött Lovász Lázár a második, Eckschmiedt Sándor a harmadik helyen jutott fináléba. 

A döntőben Klim a 12-es, Zsivótzky a 13-as számot kapta, vagyis egymás után dobott a két legnagyobb favorit. Az első sorozat már mutatta is, hogy hiába a selejtező, ők ketten óriási küzdelmet fognak vívni a győzelemért. Az első dobások után a magyar állt jobban 72,26-al, ám mindössze két centivel dobott kisebbet nála a nagy ellenfél. 

Zsivótzky ugyan javított a második és a harmadik dobásán is, ám Klim sem volt tétlen és a harmadik, majd a negyedik sorozatban túldobva őt átvette a vezetést, honfitársunk viszont negyedszerre a hálóba is vágta a kalapácsot. Tokióban ez volt a versenynek az a periódusa amely fordulópontot jelentett, most viszont Zsivótzky teljes mértékben elbírta a terhet. Egy kiváló dobással 73,36 centire vetette el a kalapácsot és nyolccentis előnnyel visszavette a vezetést. Klim nem tudta visszavenni a vezetést az ötödik sorozatban, ráadásul neki kellett előbb dobnia hatodszorra. 

A szovjet nagy erővel dobta el a szert, ám még a 72 métert sem érte el és ez azt jelentette, hogy Zsivótzky Gyula visszavágva a tokiói és a budapesti vereségért megnyerte az olimpiát. Bajnokként állt oda az utolsó körre és bár szeretett volna még egy nagyot dobni, nem tudott javítani, ám így is elérte a vágyott célját. 



A két nagy vetélytárs mögött Lovász Lázár szerezte meg a harmadik helyet, mert bár ugyanannyit dobott mint Takeo Sugawara, a japán sportoló második legjobb dobása kisebb volt, mint az övé A döntő harmadik magyarja Eckschmiedt Sándor az ötödik helyen végzett. 

Zsivótzky még öt évig folytatta a versenyzést, ám nagy sikerét már nem tudta megismételni. Utolsó nagy versenyén a müncheni olimpián az ötödik helyet szerezte meg, majd egy évvel később visszavonult. Az 1990-es években az Újpest elnökhelyettese volt, de a  MOB elnökségébe is beválasztották. Fiai közül az ifjabbik Gyula ifjúsági Európa-bajnok lett 1984-ben, míg Attila 2005-ben világbajnoki bronzérmes, 2006-ban Európa-bajnoki ezüstérmes lett tízpróbában. 

Minden idők legjobb magyar kalapácsvetője 2007. szeptember 29-én hunyt el rákbetegség következtében. 

Fotó: olimpia.hu

Mexikóvárosban több másik magyar atlétának is kijött a lépés: Kiss Antal fantasztikus teljesítménnyel másodikként zárta az 50 kilométeres gyaloglást a mexikóvárosi hőségben, Kontsek Jolán diszkoszvetésben, míg Kovács Annamária ötpróbában szerzett bronzérmet. 

A hetedik érmet Kulcsár Gergely szerezte gerelyhajításban miután bronzérmes lett. A magyar atlétika egyik legnagyobb egyénisége arról is híres, hogy három olimpián is ő vihette a magyar csapat zászlóját, valamint, hogy háromszor is érmes volt olimpiai játékokon. 1960-ban Rómában bronzérmes lett, míg Tokióban alig elmaradva a győzelemtől a második helyen végzett. Mexikóvárosban ismét remekelt és a harmadik helyen végzett. 

https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/93858/pics/lead_800x600.jpg
atlétika,Olimpiai sztorik
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?