Kajak-kenu: Tatai Tibor és Hesz Mihály sikere alapozta meg a későbbi sikersorozatot

Kálovics Tibor

Az 1968-as mexikóvárosi  volt az első olimpia, ahol két magyar is a dobogó legtetejére állhatott kajak-kenuban. Hesz Mihály és Tatai Tibor diadala között alig 30 perc telt el. 

Fotó: olimpia.hu

A XXI. századra a kajak-kenu vált a legsikeresebb olimpiai sportággá magyar szempontból. Kis túlzással ma már borítékolható néhány érem, sőt győzelem honfitársainktól az ötkarikás játékokon, ötvenkét évvel ezelőtt azonban még más volt a helyzet. A mexikói játékokig csak a Fábián László-Urányi János kajakpáros (1956) és a kenus Parti János (1960) győzött ebben a sportágban, 1968. október 25-én azonban alig 30 perc alatt megduplázódott a magyar aranyérmek száma. Hesz Mihálytól a magyar közvélemény várta a győzelmet, Tatai Tibor viszont meglepetésre diadalmaskodott, a két sportember élettörténete a Xochimilco-tavon aratott diadallal fonódott össze. 

Hesz Mihály 1943. december 15-én született Nógrádon. Tízéves volt, amikor családjával Vácra költözött, ahol előbb bokszolni, majd úszni kezdett, ám 15 évesen úgy döntött, hogy kajakozni fog. Négy évvel később már dobogós volt a magyar bajnokságon, a tokiói olimpiára viszont már bajnokként érkezett ki. 

Japánban remekül versenyzett, ám minimális különbséggel kikapott a svéd Rolf Petersontól. Az ezüstérem egy vereséggel ért fel számára és a következő négy évét annak szentelte, hogy Mexikóvárosban eltűnjön az a 15 százados differencia, amely akkor neki a második helyet jelentette. Sífutással, súlyzózással, sőt még jógázással is készült a következő játékokra, mindemellett pedig 20 kilométert is képes volt leevezni naponta. 

1966-ban a világbajnokságon 10 ezer méteren világbajnoki címet szerzett, majd egy évvel később ezren harmadik lett az Európa-bajnokságon. Egy hónapot töltött Mexikóban az olimpiát megelőzően, a formáját azonban eltitkolta riválisai elől. Az első előfutamban csak a továbbjutásra figyelt, hagyta, hogy Peterson és egy román vetélytársa is megelőzte őt. Az elődöntőben aztán hasonló taktikát választott: hagyta, hogy a dán Erik Hansen és a szovjet Alexandr Szaparenko 5 másodperccel előtte végezzen, ő pedig megelégedett azzal, hogy futamharmadikként finalista legyen. Úgy vélekedett, hogy az 1000 méteres versenyszámot egyszer kell jól teljesíteni, méghozzá a döntőben. 

A fináléra szintén megvolt a megfelelő stratégiája: úgy vélte, hogy a magaslat miatt azok a versenyzők akik 700 méterig kihajtják magukat és oxigénhiány lép fel náluk, ő viszont addig megbújik a mezőnyben és azután erősít bele. A taktika része volt, hogy a legnagyobb vetélytársakat nem engedte két hajóhossznál jobban elmenni.

A várakozásai tökéletesen beváltak: 700 méter után feljött a harmadik helyre, majd fokozatosan tört előre. 850 méternél megnyitva a hajrát kihasználta a többiek fáradtságát és a csapásszámot növelve végül elsőként evezett be a célba mintegy fél hajóhossznyi különbséggel. A tökéletesen taktikázó Hesz Mihály így megnyerte az olimpiát, második helyen a szovjet Szaporenko végzett, míg a dobogó harmadik foka Hansené lett. 

Az olimpiai bajnoki címe évében megszerezte a fogorvosi diplomáját, majd nem sokkal később feleségül vette az úszó Európa-bajnok Gyarmati Andreát. Fiúk Hesz Máté később junior világbajnok vízilabdázó lett. 1971-ben világbajnok lett a kajakváltóval, valamint szerzett még egy világbajnoki és Európa-bajnoki bronzérmet is. Végül 1976-ban fejezte be a pályafutását. 

1980-ban úgy döntött, hogy elhagyja az országot és családja nélkül az NSZK-ba távozott. Disszidálásáról senkit nem értesített, később egy interjúban elmondta, hogy sílécekkel az autójában lépte át a határt, hogy megtévessze a határőröket. Kétszáz évre visszamenőleg bizonyítani tudta, hogy német felmenőkkel rendelkezik így megkapta a letelepedési engedélyt. Az államtól kapott pénzből beiratkozott egy nyelvtanfolyamra, hogy ősei nyelvét még jobban elsajátítsa, majd új fogorvosi praxisba kezdett. A németországi Böblingenben kezdte újra az életét, ismét megnősült és két fia is született. Az utóbbi években egyre többet jár haza Magyarországra. 

Fotó:MTI

Tatai Tibor 1944. augusztus 4-én látta meg a napvilágot a Kőszeg mellett található Pősén, majd családjával Szentendrén élt. 1960-ban kezdett el kenuzni és négy évvel később már Parti Jánost is le tudta győzni. Karrierje azonban nem indult be azonnal, mivel elvitték katonának. A mexikói olimpia évében két versenyt is megnyert, ám az olimpia helyszínére még úgy utazott ki, hogy nem volt biztos az indulása. Granek István a válogatott szakvezetője ugyanis úgy döntött, hogy Tatainak és Wichmann Tamásnak meg kell mérkőznie a szereplés jogáért: Tatai legyőzte a magyar kenusport másik legendáját és így ő vehetett részt kenu egyesben a játékokon, Wichmannak a páros maradt. 

Az elődöntőben Tatai a második helyen végzett a futamában a nyugat-német Detlef Lewe mögött és így az elődöntőben nem kellett vízre szállnia, hanem azonnal a döntőbe jutott. Riválisa esélyesebb volt, neki azonban szintén megvolt a stratégiája: az 1000 méteres távot beosztotta tíz egyforma 100-as szakaszra és úgy vélte ezzel megzavarhatja ellenfeleit. 

A stratégia az ő esetében is abszolút kifizetődőnek számított: féltávnál már vezetett és a többiek tényleg nem tudták tartani a tempóját. 750 méter után még hajrázni is volt ereje és végül két és fél hajóval előzte meg Lewét és a szovjet Vitalij Galkovot. A mezőnyt alaposan megtréfálta ezzel a húzással a Lewe mellett nagy esélyesnek tartott (később négy olimpiát is nyerő) román Ivan Patzaichin például csak hetedik lett. 

Győzelme abszolút meglepetésnek számított a korabeli sajtó pedig külön elismerte őt a mentalitása miatt: a sportolás mellett szentendrei HÉV-telepen dolgozott esztergályosként, és bár hiába akartak könnyebb megbízatást adni neki, ő inkább maradt a régi munkahelyén. Egy évvel az olimpiai diadalt követően harmadik lett az Európa-bajnokságon, majd 1970-ben Koppenhágában a világbajnoki címet is megszerezte. 

Sikerei után a "jóakarói" megpróbálták összeugrasztani, Wichmann Tamással. Amikor ez nem sikerült, akkor a taktikájába kötöttek bele. Több interjúban is elmondta, hogy amikor az 1971-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett, akkor azt mondták neki, hogy ilyen teljesítményre bárki képes. Ezek után úgy döntött, hogy inkább visszavonul és a müncheni olimpián már nem versenyzői minőségben vett részt. 

Testnevelési Főiskolán 1969-ben edzői, 1986-ban szakedzői oklevelet szerzett, itthon dolgozott a BKV Előre kenuszakágának edzőjeként, valamint Kínában és Spanyolországban is edzősködött. Az 1980-as években ő egyengette Novák Ferenc pályafutását, aki később Sydneyben olimpiai bajnok lett párosban. 

Tatai Tibor és Hesz Mihály győzelmei mellett az érmek számát tekintve is a mexikóvárosi volt az egyik legsikeresebb a magyar kajak-kenu történetében. Wichmann Tamás és Petrikovics Gyula kenupárosban, Giczy Csaba és Timár István kajakpárosban szerezett ezüstérmet, de Pfeffer Anna és Rozsnyói Katalin kajakpárosa is ezüstérmet szerzett. A magyar éremkollekciót a Giczy Csaba, Csizmadia István, Szöllősi Imre, Tímár István összeállítású kajaknégyes bronzérme tette teljessé. 

Címkék: Olimpiai sztorik
https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/94076/pics/lead_800x600.jpg
Olimpiai sztorik
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?