Ökölvívás: Gedó György sokat tett az olimpiai bajnokok elismeréséért

Kálovics Tibor

Gedó György négy olimpián indult és legnagyobb sikerét 1972-ben érte el, amikor aranyérmes lett papírsúlyban. Cikkünkben a nehéz sorsú bajnok életét elevenítjük fel. 

Gedó György 1949. április 23-án született Újpesten. A későbbi bajnoknak már a gyermekkora sem volt éppen fenékig tejfel: édesapja műhelyét államosították, édesanyja pedig sokat betegeskedett. A család Békéscsabára költözött, ahol ő megismerkedett az ökölvívással. Első meccsén még vereséget szenvedett, ám később visszavágott annak a társának, aki erőszakkal belökte őt a ringbe. Családjával 1965-ben tért vissza Budapestre, ahol előbb a Magyar Pamutban, majd a Vasasban folytatta karrierjét. A sportpályafutása mellett hegesztőként dolgozott. 

Fotó: MTI

Alig 19 évesen bajnok lett a 48 kilogrammosok között az olimpiai áttörés azonban nem jött össze számára, miután az első meccsén súlyosan megsérült az argentin Roberto Urretavizcaya ellen és leléptették. 1969-ben érte el első nagy sikerét, amikor Európa-bajnok lett Bukarestben.  Ezt a címét két évvel később Madridban megvédte és hamar az olimpia egyik nagy esélyesévé lépett elő. A madridi kontinensviadalon állt össze minden idők legjobb magyar ökölvívó-válogatottja: Gedó mellett Badari Tibor is Európa-bajnok lett harmatsúlyban, akárcsak a váltósúlyú Kajdi János, de Botos András (pehelysúly) és Orbán László (könnyűsúly) is szerzett egy ezüstérmet és egy bronzérmet.  

A legendás "ötösfogat" aztán a sérült Badarit leszámítva Münchenben is képviseltette magát, pedig Gedó az ötkarikás játékok évében eltörte a bal hüvelykujját ám sérülten is tovább készült a nagy álma megvalósítására. A papírsúlyú kiválóság a thaiföldi Surapong Sripirom ellen kezdte meg szereplését az 1972-es olimpián, és bár az ázsiai kellemetlen ellenfélnek számított, mégis a második menetben már feladni kényszerült a harcot. Az ausztrál Dennis Talbot ellen ugyan megintették a magyar ökölvívót, de így is egyhangúlag Gedót látták jobbnak a pontozók. 

A szovjet Vlagyimir Ivanov volt honfitársunk talán legkeményebb ellenfele ezen az olimpián. Az első két menetet a magyar sportoló el is veszítette, de a harmadik felvonásban óriási elánnal támadott és végül 3:2-es megosztott pontozással bejutott a legjobb négy közé. Ez az eredmény már biztos éremszerzést jelentett a számára, ám a britek reménysége Ralph Evans sem tudta megállítani őt az elődöntőben. 

Gedó György így bejutott az olimpiai döntőbe, ahol az észak-koreai 
Kim U-gil várt rá. Az ázsiai sportoló hónapok óta Európában készült a néppárt engedélyével és veszélyes ellenfélnek számított. Gedó kicsit tartott az ellenfelétől is, valamint attól is, hogy nehogy újabb terrortámadás rázza meg az olimpiai falut a mérkőzése rovására. Az első menetben még Kim volt a jobb, ám a magyar ökölvívó folyamatosan vette át a meccs irányítását és a harmadik menetben meg is rendítette ellenfelét. A meccset végül Gedó egyhangú pontozással nyerte meg, megszerezve a magyar sport történetének 101. olimpiai aranyérmét.

A legfényesebb medáliát a NOB elnöke Avery Brundage adta át a bajnoknak. A magyar ökölvívók egyébként rajta kívül is igazolták a várakozásokat: Botos András bronzérmes lett, Kajdi János és Orbán László pedig egyaránt másodikként zárt, Orbánt ráadásul vitatható bíráskodás fosztotta meg az olimpiai győzelmétől. 

Olimpiai győzelmét követően azonban Gedó sorsa megint rosszra fordult: azt akarták, hogy szerződjön a Honvédba, ám ő hű maradt a Vasastól. Emiatt (bár olimpiai bajnokként mentesülhetett volna), 18 hónapra besorozták katonának, így a pályafutása lendülete megtört. A sorkatonaság miatt nem tudott kellően felkészülni az első világbajnokságra, de így is a negyeddöntőig jutott. Utolsó igazán jó évét a leszerelése után teljesítette, amikor is megnyerte az előolimpiát, valamint bronzérmes volt az Európa-bajnokságon. 

Montrealban szintén a negyeddöntő volt számára a végállomás, és bár átfutott az agyán, hogy kint marad (profi szerződést ajánlottak neki), ám végül hazatért. 1979-ben úgy döntött, hogy megpróbálkozik kijutni a negyedik olimpiájára is, és bár ott volt Moszkvában, ismét a legjobb 8 között fejezte be szereplését. 31 évesen döntött a visszavonulás mellett, a nemzetközi sikerek mellett kilenc magyar bajnoki éremmel fejezte be karrierjét. 

Fotó:MTI

Dolgozott a Belvárosi Vendéglátó Vállalat üzletvezetőjeként, a Népstadion és Intézményei Vállalat rendészeként is, de nehéz anyagi körülmények között élt. Sorstársaira úgy igyekezett felhívni a figyelmet, hogy 1990-ben a Hősök terén felállított egy standot és bokszkesztyűben és köpenyben állt neki cipőt pucolni. Ez a lépés elősegítette azt, hogy később a magyar országgyűlés megszavazza az olimpiai bajnokoknak szóló életjáradékot. 

1994 és 1995 között Egerben edzősködött, ám ekkor majdnem tragédia történt: egy nála jóval nagyobb tanítványa rossz helyen ütötte meg iskolázás közben és az ütés hatására lebénult, ráadásul rokkantnyugdíjasként élt évekig. Évek kemény munkáját követően újra megtanult azonban járni. 2016 januárjától a Magyar Ökölvívó Szövetség szakfelügyelőjeként dolgozik, róla nevezték el a Vasas edzőtermét, valamint Zugló díszpolgári, Békéscsaba pedig halhatatlan sportcsillagi címmel jutalmazta.

https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/94578/pics/lead_800x600.jpg
ökölvívás,Olimpiai sztorik
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?