Vívás:Tordasi Ildikó fejsérülése ellenére nyert olimpiát Montrealban

Kálovics Tibor

Tordasi Ildikót egy súlyos sérülés sem hátráltatta abban, hogy 1976-ban a női tőrvívók között olimpiai bajnok legyen. 

Fotó: olimpia.hu
Fotó: olimpia.hu

Minden idők egyik legjobb magyar vívónője Schwarczenberger Ildikó néven született 1951. szeptember 9-én Budapesten. Bár édesapja az úszóválogatott gyúrója volt, ő nem szeretett úszni és 13 évesen vívni kezdett az MTK-ban. Első edzője  Szombathelyi Béla volt, majd tizenhét éves korában Szőcs Bertalan vette át a felkészítését. 1971-ben már felnőtt válogatott volt és első világbajnokságán csapatban ezüstérmes volt a világbajnokságon. Münchenben remekül vívott, ám a csapat tagjaként újabb ezüstérem jutott számára. 1973-ban alapembere volt a világbajnok női tőrcsapatnak, egyéniben pedig az ezüstérmet szerezte meg. Egy évvel később két ezüstöt nyert a vb-n, majd 1975-ben Budapesten is a dobogó második fokára léphetett fel csapattársaival. 

25 éves korára egyike volt a világ legjobb vívóinak, és bár a nagy álom az aranyérem addig még nem jött össze neki, ő gyermekkorától fogva olimpiai bajnok akart lenni. Montrealban egy meglehetősen furcsa rendszerben bonyolították le a vívódöntőket: a világ legjobb vívóinak két csoportkörön kellett túljutniuk az egyenes kieséses szakaszba, ám a vigaszágról vissza lehetett kerülni a versenybe. Az egyenes kieséses etapban ráadásul nem is 5, hanem 8 tusig mentek az asszók, majd a hatos elődöntőben majd az újabb hatfős döntőben ismét öt találatot kellett adni a másiknak. 

Tordasi Ildikó nem kezdte jól a montreali szereplését, miután az első csoportkörben két győzelme mellett kétszer veszítve majdnem kiesett. A második fordulóban aztán az öt csörtéjéből négyet is bezsebelve lépett tovább, ám rögtön a következő meccsét elveszítette a francia Brigitte Gapais-Dumont ellen. A vígaszágra került, ahol azonban 8-2-re verte a csehszlovák Katarína Lokšová-Ráczovát, majd a francia Claudette Herbster-Joslandot múlta felül két tussal (8-6). A legjobb 12 közé jutásért az erdélyi Stahl Katalint kellett legyőzni és egyetlen tussal (8-7) ő jött ki győztesen az olimpia egyik legszínvonalasabb asszójából. Az elődöntő során két vereség is belefért honfitársnőnknek ahhoz, hogy csoportja első három helyezettje között végezzen és így bejutott a legjobb 6 közé. 

Tordasi rögtön a hatos döntő első meccsén igyekezett megmutatni, hogy 1976. július 24-e az ő napja lesz. Hiába állt vele a páston a többszörös olimpiai bajnok Jelena Novikova, a magyar vívónő pazar teljesítménnyel 5-2-re győzött. Következhetett Gaspais, akivel a sorsolás szeszélye folytán már harmadszor csörtézhetett: az első két meccset a francia nyerte, a legfontosabbat viszont Tordasi és 5-1-el nagy lépést tett az érem felé. A nyugat-német Cornelia Hanisch ellen nagyot kellett küzdenie, de 5-4-re ő győzött, majd Bóbis Ildikót is felülmúlta 5-3 arányban. Bóbis a következő meccsén legyőzte Novikovát, így eldőlt, hogy az aranyat vagy Tordasi Ildikó vagy az olasz Maria Consolata Collino nyeri. 

Egyszerű volt a képlet: ha Tordasi nyer, akkor olimpiai bajnok, ha Collino, akkor holtverseny alakul ki köztük és egy óra múlva újra összecsapnak az aranyért. Utóbbi forgatókönyv valósult meg, az olasz ugyanis 5-1-re nyert. A mindenről döntő asszó aztán teljesen más meccsképet hozott, 3-3-ig együtt haladt a két vívó. Tordasi ekkor talált, ám a következő percben csoda volt, hogy nem történt tragédia: Collino fejbeszúrta Tordasit, akinek a behorpadt sisakján átment a penge, felsértve a magyar vívónő homlokát. 

A magyar sportolónő sérülését Kamuti Jenő látta el, ám a sisakot nem lehetett helyrehozni, így Bóbis Ildikó kölcsönadta neki a sportszert. Bár az olasz talált, Tordasit nem zavarta meg a közjáték, sőt később úgy nyilatkozott, hogy éppen ekkor került lélektani előnybe. Az olimpiai aranyról végül egy tus döntött: a két vívó kétszer egymást találta el, vagyis  nem született érvényes találat, majd Tordasi bevitte a döntő tust, megnyerve az aranyérmet. 

Győzelmét követően természetesen a csapatversenyben is részt vett ahol Rejtő Ildikóval, Bóbis Ildikóval, Kovács Edittel és Maros Magdával kiegészülve bronzérmet szerzett. Az olimpiát követő években világbajnokságokon egyéniben két bronzérmet, csapatban három ezüstérmet szerzett. Moszkvában szintén ott volt a páston és a csapatversenyben szerzett bronzéremmel növelte négyre olimpiai medáliáinak számát. 1982-ben fejezte be sikerekben gazdag karrierjét. 

Visszavonulását követően az MTK ifjúsági vívóedzőjeként dolgozott hosszú éveken keresztül. Magánélete sajnos nem alakult jól: fiatalon férjhez ment és bár néhány évvel később elvált, volt férjével mégis együtt élt együtt, mert a két és fél szobás lakásukat nem tudták kisebbre cserélni, a bíróság pedig amellett döntött, hogy közösen kapják meg a házat. A magyar vívósport egyik legsikeresebb tőrvívónője 2015. július 13-án hunyt el. 

https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/94889/pics/lead_800x600.jpg
Olimpiai sztorik,vívás
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?