Majdnem végzetes hibával végződött Magyarország első kenupáros olimpiai aranyérme

Szabó Róbert

Foltán László és Vaskuti István világbajnokok 1980-ban, Moszkvában szerezték meg Magyarország első olimpiai aranyérmét kenupárosban. 

Fotó: CULTiRiS

A páros idősebb tagja, Foltán László 1953-ban született, majd 17 évesen, már kicsit későn ismerkedett meg a sportággal a BSE-ben. Karrierje ennek ellenére csak azután kezdődött meg, miután letöltötte másfél éves katonai szolgálatát. Vaskuti István hozzá képest két és fél évvel volt fiatalabb, és a sporttal is korábban ismerkedett meg, hiszen 12 évesen már az Építők tagja volt. Ő volt aztán a párosuk ötletgazdája, hiszen az ő megérzése volt az, hogy próbálják ki közösen a kenupárost, hiszen addig másokkal versenyeztek.

A páros egy 1976-os Budapest bajnokság után állt össze. Vaskuti úgy gondolta, hogy könnyedén verni fogja a mezőnyt, hiszen az olimpikonok nem voltak ott, azonban Foltánt épphogy le tudta győzni. A célba érést követően vette észre azt, hogy ellenfele balkezes, aminek köszönhetően tökéletes egységet alkothatnának. A páros megalakulását aztán a két edző, Koléder Vilmos és Szántó Csaba is támogatta, annak ellenére, hogy nem voltak csapattársak. 

Egy évvel később már közösen indultak a szófiai világbajnokságon, ahol rögtön nyertek, majd egy év múlva megvédték a címüket. 1979-ben aztán a duisburgi döntőben következett egy kijózanító hatodik helyezés, miután 250 métert követően nem tudták tartani a lépést a riválisokkal. Igaz ekkor Vaskutinak volt egy térdműtéte, míg Foltánt családi gyász hátráltatta a felkészülés alatt, de ennél a helyezésnél akkor is többre számítottak. A rossz eredmény ellenére azonban folytatták a közös munkát.

Az 1980-as téli felkészülés alatt aztán nem vitték el őket télen melegégövi edzőtáborba, ezért a Dunán, 3-4 réteg ruhában készültek. A technika segítségét vették igénybe: a folyó két partjáról készítettek felvételeket, amelyből megállapították, hogy ritmuszavar akadályozza a gyors haladásukat. Ezért a vállak mozgását kellett összehangolni, hogy megmaradjon a sebesség.

A Foltán-Vaskuti páros világbajnoki teljesítménye elbizonytalanította a sportág vezetését, így válogatókat írtak ki, azonban hiába nyerték meg az első hármat, még egy negyediket is kellett menniük. Ezután biztosították be, hogy ott lehessenek az ötszáz páros rajtjánál Moszkvában.

Az előfutamon aztán hihetetlen, 1:41,96-os idővel verték meg a román Ivan Patzaichin és Petre Kapusta által alkotott párost. Ezután joggal lehetett abban reménykedni, hogy nem lesz ellenfelük a döntőben, azonban egy finálé feszültsége teljesen más. Erre tett rá még egy lapáttal, hogy még két nap volt hátra a döntőig, így a versenyzőkben is tudatosulhatott az, hogy mekkora lehetőség előtt állnak. Ennek köszönhetően enni, aludni sem tudtak, ingerültek lettek, valamint fejfájással küszködtek. Foltán később azt nyilatkozta, hogy megbénította őket az a felismerés, hogy az előfutamban az előző világbajnokság három leggyorsabb egységét verték meg. 

A finálé előtti napok állapotából zökkentette ki őket az, hogy a pénteki döntőre érkezve azt tapasztalták, hogy a többiek még idegesebbek azután, hogy nem ment jól nekik. A taktika egyszerű volt: erősen kezdenek az első 250 méteren, hogy előnyből várhassák az utolsó 100-at, ehhez azonban nagy erő kellett, hiszen féltávnál ilyenkor egy teljesen új verseny kezdődik. A bemelegítés alá is támasztotta, hogy jó erőben vannak, hiszen fantasztikus résztávokat tudtak menni.

A taktika végrehajtásába viszont hiba ütközött, hiszen Vaskuti 490 méternél azt hitte, hogy már az utolsó bója mellett haladtak el. A páros fiatalabb tagja kifulladva rúgott egy nagyot a hajón, azonban a még evező Foltán lélekjelenléte kellett ahhoz, hogy ne legyen végzetes a hiba, és ne boruljanak fel. Olyan sebességgel mentek, hogy a riválisok megközelítették őket, de nem tudták már befogni őket. A pályán azonban nem tudták, hogy ők lettek az elsők, de a vízen melegítő Wichmann Tamás már gratulált nekik, és amikor a partra néztek látták az ünneplő szurkolókat, valamint a magyar zászlókat.

Fotó: Vasárnap

Úgy háromszáz méter táján iszonyatos fájdalom hasított belém: szúrt, fájt mindenem, úgy éreztem, a következő pillanatban meghalok. És ekkor megszólalt bennem valami: halj meg, de majd a verseny végén! Azt hiszem, ezzel jutottam túl a holtponton - nyilatkozta Vaskuti a célba érkezés után a Képes Sportnak.

Foltán László később úgy emlékezett vissza a futamra, hogy a ritmusváltásokkal meglepték az ellenfeleket. Az ő tanácstalanságukat használták ki, és szereztek nagy előnyt, aminek köszönhetően a hiba ellenére is olimpiai bajnokok lettek.

A páros aztán 1981-ben újra vb-t nyert, Foltán aztán három év múlva már nem jutott ki, sorozatos betegségei miatt pedig abbahagyta a pályafutását. Később aztán egykori csapattársa felkészítője lett, amikor Sarusi Kis Jánossal versenyzett. 1986-ban Vaskuti aztán ismét világbajnokságot nyert és fair play díjat is kapott. 

Vaskuti István később aztán a nemzetközi szövetségben és a magyarban is pozíciókat kapott, míg Foltán testnevelő tanár lett.

Címkék: Olimpiai sztorik
https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/95673/pics/lead_800x600.jpg
Olimpiai sztorik
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?