Egy generáció, amelynek tönkretették az olimpiai álmait

Kálovics Tibor

Olimpiai bajnokainkról szóló sorozatunk folytatása előtt azoknak a magyar sportolóknak az eredményeit idézzük fel, akik a Los Angeles-i ötkarikás játékok helyett a Barátság Versenyeken kellett, hogy részt vegyenek 1984-ben. 

Az 1980-as évek volt az utolsó olyan évtized, amelyet átjárt az Egyesült Államok és a Szovjetunió, valamint a keleti és a nyugati tömb versengése, és a hidegháborús konfliktus a sportvilágot is megmérgezte. Az amerikaiak (több nyugati sporthatalommal együttműködve) hivatalosan azért nem vettek részt az 1980-as moszkvai olimpián, mert ellenezték, hogy a szovjet hadsereg lerohanta Afganisztánt. A háttérben azonban politikai érdekek is meghúzódtak, ugyanis nem akartak asszisztálni ahhoz, hogy az ellenséges tömb minden idők legnagyszabásúbb olimpiáját akarta megrendezni Moszkvában. Francia, olasz és brit sportolók ugyan elutaztak Moszkvába, ám a nyugat-német és az amerikai sportolók távolmaradása miatt így sem volt teljes értékű némely verseny. 

A szovjet blokk már ekkor forralni kezdte a bosszúját, amely az volt, hogy a szocialista tömbbe tartozó országok sportolói nem vehetnek részt a '84-es Los Angeles-i olimpián. A hivatalos döntés májusban került bejelentésre és a magyar pártvezetés hiába tett ígéretet a sportolóknak a szereplésre, végül szintén nem engedte ki honfitársainkat Los Angelesbe. Kína, Románia és Jugoszlávia nemet mondott a szovjet nyomásra, a magyarok azonban nem tették ezt meg. A mieinknek be kellett érnie azzal, hogy a szocialista országokban megrendezett Barátság Versenyeken vehettek részt. A két bojkott több száz sportoló karrierjét törte ketté és vette el tőlük életük nagy lehetőségét. Bár hazánkban a Barátság Versenyek győztesei is megkapják az olimpikonoknak szóló életjáradékot, ez nem nyújt feloldozást számukra amiatt, hogy a nagy lehetőséggel nem élhettek politikai nyomásra.Cikkünkben ennek a versenysorozatnak a magyar érmeseivel foglalkozunk. 

Az 1984. nyarán tartott versenyek során összesen 22 olimpiai sportágban, valamint teniszben, asztaliteniszben és szambóban mérhették össze tudásukat a szocialista országok legjobbjai. A versenyek többségét a Szovjetunióban rendezték, de Kelet-Németországban, Kubában, Bulgáriában, Kubában, Mongóliában, Csehszlovákiában és Magyarországon is bonyolítottak le versenyeket. Az "álolimpia" során hazánkban a műugrás,a vitorlázás, a vívás és a kötöttfogású birkózás küzdelmeit rendezték. 

Fotó:MTI

Bár az atlétikaversenyek színvonala nem volt éppen a legmagasabb, ez semmit nem von le Bakos György érdemeiből. A zalaegerszegi sportoló a korszak egyik legjobb európai gátfutójának számított, aki Helsinkiben vb-döntőt futhatott, az év során pedig fedettpályás Eb-ezüstérmes lett. Bakos Moszkvában kiemelkedett a mezőnyből és 13.52-es időeredményével győzni tudott a fináléban. Ezzel az időeredménnyel az ötödik lehetett volna Los Angelesben. Azt, hogy mennyire élete formájában volt ekkor, jól jelzi, hogy egy évvel később fedett pályán Európa-bajnok lett, valamint az Universiadén a második helyen ért célba. Atlétikában a másik magyar érmet Kovács Attila szerezte, aki második lett a 100 méteres síkfutásban. Azt, hogy ez nem kifutott eredmény volt jól jelezte, hogy Kovács három évvel később világbajnoki döntőt futott és Szöulban is csak épphogy lemaradt a döntőről. 

Szintén élete nagy formájában volt ekkortájt Gáspár Tamás. A 100 kilós kötöttfogású birkózó Európa-bajnok lett ebben az évben, de volt már vb-ezüstérme és további Eb-érme is korábbról. '84-ben Budapesten a korábbi olimpiai bajnok  Nyikolaj Balbosint is. Bár Gáspár később világbajnok lett, Szöulban megsérült és így ragyogó pályafutását olimpiai érem nélkül volt kénytelen befejezni. Birkózásban további négy magyar érem született: szabadfogásban a kétszeres olimpiai érmes Balla József (+100 kg) állhatott dobogóra másodikként, míg a kötöttfogásúak  között Vadász Csaba (48 kg) és az olimpiai bajnok Növényi Norbert (90 kg) szerzett ezüstérmet, és a fiatal Komáromi Tibor (82 kg) lett bronzérmes. Közülük egyedül Komárominak nyílt meg a lehetősége arra, hogy olimpiai érmes legyen és a háromszoros világbajnok négy évvel később a második helyen végzett Szöulban. 

Varsóban voltak a cselgáncsversenyek, ahol Nagysolymosi Sándor révén szerzett aranyérmet Magyarország. Az akkor 27 éves, 71 kilóban versenyző sportoló korábban volt már érmes Európa-bajnokságon, de több nemzetközi versenyről is éremmel tért haza, így Los Angelesben sem lett volna esélytelen egy jó szereplésre. A másik magyar érem a 95 kilós Molnár Lajoshoz köthető, aki a harmadik helyen végzett. 

Szintén aranyérmet szerzett a pályakerékpáros Somogyi Miklós, aki az 50 km-es pontversenyben végzett az élen. Ő úgy értékeli a győzelmét, hogy a körülmények között születhetett meg és miután ő is kapja a fent említett járandóságot, magára "címzetes olimpiai bajnokként" hivatkozik. Két további olimpián vett részt, ám igazán kiugró eredményt nem sikerült elérnie. Magyarországnak a pályakerékpárban még soha nem volt olimpiai érme. 

Fotó: olimpia.hu (későbbi felvétel)

Magyar tarolást hoztak az öttusaversenyek Varsóban: Fábián László egyéniben lett aranyérmes, megelőzve az olimpiai bajnok Anatolij Sztarosint. Csapatban a Fábián, Mizsér Attila és Szombathelyi Tamás alkotta magyar csapat számított legyőzhetetlennek. Fábián és Mizsér négy évvel később csapatban olimpiai bajnokok lettek, így a nagy álmuk végül megvalósult. Szombathelyi 1984-ben visszavonult, az ő legjobb olimpiai eredményének a két Moszkvában szerzett ezüstérem számít. 

Sportlövészetben szintén remekeltek a magyarok. A moszkvai versenyen Kotroczó Lászlóné a légpisztolyosok megmérettetésében bizonyult verhetetlennek. Őt tartják a bojkott legnagyobb vesztesének, mivel csak az olimpiát megelőző években hat érmet szerzett Európa-bajnokságokról és akár az olimpián is kiemelkedő eredményt érhetett volna el. A futóvadlövő Bodnár Tibor egy ezüstérmet és egy bronzérmet szerzett a verseny során, míg a légpuskás Hunyadi Lászlóné a második, a standardpuskás Flórián Éva a harmadik helyet szerezte meg. 

A budapesti vívóversenyek szintén némileg a magyarokról szóltak: Stefanek Gertrúd élete legjobb teljesítményét nyújtva egyéniben, valamint Kovács Edittel, Jánosi Zsuzsannával és Győrffy Katalinnal kiegészülve csapatban is aranyérmes lett. A legendás tőrvívónőnek ez lett volna a nagy lehetősége az egyéni sikerre, így pályafutását kétszeres olimpiai bronzérmesként (1980 és 1988 csapat) zárta le. Jánosi és Kovács szintén ott voltak a szöuli bronzérmes csapatban. Egyéniben Kovács Edit végzett a harmadik helyen. 

Fotó:MTI

Kolczonay Ernő szintén úgy érezhette, hogy bár a Barátság Játékokat megnyerte, egy nagy lehetőséggel lett szegényebb. A magyar sport korszakos egyéniségének számító párbajtőrvívó hibátlanul vívva jutott el a dobogó legmagasabb fokáig és jó eséllyel Los Angelesben is nyerhetett volna (akárcsak Stefanek). Kolczonay pályafutása így végül két olimpiai ezüstéremmel (1980-egyéni, 1992-csapat) fejeződött be.  A Varga József, Bujdosó Imre, Gedővári Imre, , Csongrádi László, Abay Péter összeállítású kardcsapat ezüstérmes lett, Bujdosó, Gedővári és Csongrádi négy évvel később olimpiai arannyal kárpótolhatták magukat. A férfi tőrcsapat, amelyet Érsek Zsolt, Gátai Róbert, Szekeres Pál, Szelei István és Somodi Lajos alkotott szintén második lett. Többségük ott volt a szöuli bronzérmes csapatban is, Szekeres egy sajnálatos baleset miatt később tolószékbe kényszerült és háromszoros paralimpiai bajnok lett. 

Kajak-kenuban hat magyar érem született: a később két olimpiát megnyerő Kőbán Rita egyesben második, a szintén olimpiai bajnok Géczi Erikával párosban bronzérmes lett, de ők ketten tagjai voltak a harmadikként beérő négyes hajónak is, amelyben még Rakusz Éva és Povázsán Katalin foglalt helyet. Hajdui Gyula és Satrusi János világbajnok kenupárosa bronzérmes lett, akárcsak az Atlantában olimpiai éremig jutó Rajna András kajak-egyesben. A Rajna András, Gyulay Zsolt, Joós István, Ábrahám Csaba összeállítású bronzérmes kajaknégyesből Gyulay volt ott négy évvel később az olimpiai bajnok hajóban, és ő egyéniben is nyert Szöulban. 

A havannai ökölvívótornán Alvics Gyula (91 kg) a második, míg  az olimpiai bronzérmes Váradi János (51kg), Bacskai József (63.5kg), Hranek Sándor (71kg), Füzessy Zoltán (75kg) a harmadik helyen végzett. Súlyemelésben Oláh Béla (52 kg) és Szanyi Andor (100 kg) a dobogó második, Messzi István (75 kg) és Király László (82.5 kg) a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Szanyi négy évvel később második lett Szöulban, ám dopping miatt kizárták, míg Oláh Moszkvában került az olimpiai dobogó közelébe, ám testsúlya miatt végül negyedik lett, négyes holtversenyt követően. 

Tornában Guczoghy György lehetett volna Magyar Zoltán utóda, ám a bojkott miatt nem lehetett ott az olimpián, így lólengésben és gyűrűben végzett másodikként a Barátság játékokon. Borkai Zsolt szintén részt vett a versenyen, ő nyujtón szerzett bronzérmet négy évvel azelőtt, hogy lólengésben olimpiai aranyérmet nyert. 

Úszásban "mindössze" két magyar érem született, az olimpiai érmes Vermes Albán 200 mellen lett harmadik, míg Ormos Edit, Nagy Katalin, Fodor Ágnes, Orosz Andrea 4x100-as gyorsváltója másodikként végzett. A vízilabda-válogatott (Sudár Attila, Kiss István, Schmidt Gábor, Kuncz László, Somossy József, Keszthelyi Tibor, Horkai György, Gerendás György, Kenéz György, Budavári Imre, Csapó Gábor, Faragó Tamás, Nemes Gábor, Tóth Béla), amelyben több olimpiai bajnok volt, szintén a második helyen végzett. 

Fotó: olimpia.hu

Vitorlázásban remekeltek a magyarok: a repülő hollandiban olimpiai bronzérmes Detre-fivérek Szabolcs és Zolt ezúttal a második helyen végeztek, akárcsak a szörfös Keczéry László és a 470-es osztályban induló Fundák György és Zalai Gábor. A csillaghajós Holovits György, Holovits Tamás duó harmadik lett, de a Kovácsi László, Vajtai Lajos soling-egység is bronzérmet szerzett. Evezésben a kormányos női négypárevezős (Bertényi Erika, Langhoffer Klára, Kosztolányi Kamilla, Sarlós Erzsébet, korm: Répási Erika) végzett a harmadik helyen. 

Az asztalitenisz és a tenisz ekkor még nem voltak olimpiai sportágak, de magyar érmek ezekben is születtek: utóbbiban Rózsavölgyi Éva ezüstérmes, a Lázár Vilmos, Bánhidi Károly, ifj. Gulyás István alkotta férficsapat bronzérmes lett. Az asztaliteniszezőknél a Káposztás Zoltán, Molnár János, Simon Ferenc, Takács János alkotta csapat végzett harmadikként. 

A magyar sportolók végül összesen 51 éremmel (10 arany, 17 ezüst és 24 bronz) zárták a Barátság Játékokat, ám miután többségüknek ez volt az életük lehetősége, így feltehetőleg sem ezek a medáliák, sem az olimpiai járadék nem kárpótolja őket amiatt, hogy a nagy lehetőségüktől a politika megfosztotta őket. 

Címkék: Olimpiai sztorik
https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/95974/pics/lead_800x600.jpg
Olimpiai sztorik
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?