Olimpiai bajnokaink: Martinek János igazi olimpiai specialista volt

Kálovics Tibor

1988-ban Szöulban nagy meglepetésre Martinek János megnyerte az öttusázók egyéni küzdelmeit, valamint Mizsér Attila és Fábián László társaként csapatban is legyőzhetetlennek bizonyult. 

Fotó: MTI

Martinek János 1965. május 23-án született Budapesten. Bár tornászként kezdte sportpályafutását, már gyermekkorában az öttusa felé fordult. 1975-től  Benedek Ferenc volt az edzője Csepelen és egyre inkább megismerkedett az öttusasport alapjaival. Később úgy vélekedett erről az időszakról, hogy csak azon múlott, hogy öttusázó lett, hogy nem tudott igazán jól úszni. Benedek igazi mentor volt Martinek szemében és ők ketten hét évig dolgoztak együtt. 1982-ben a Honvédhoz igazolt, és 20 éves korára már kétszeres junior világbajnoki ezüstérmesnek számított. 

Bár 1987-ben ott volt a világbajnokságot nyerő csapatban, a helye a szöuli keretben nem számított biztosnak Fábián László és Mizsér Attila mellett. Martinek az olimpia évében térdsérülést szenvedett és a magyar bajnokságon sem remekelt, így különválogatót rendeltek el számára és a vb-érmes Dobi Lajos számára. A fiatal titán legyőzte a nála 10 évvel idősebb klasszist és így ő lett a csapat harmadik tagja. Mivel azonban egyéniben egy Európa-bajnoki hetedik hely volt a legjobbja, így nem ő, hanem inkább a négy évvel korábban a Barátság Versenyt megnyerő Fábián illetve az 1985-ben egyéniben világbajnokságot nyerő Mizsér volt az aranyérem nagyobb magyar várományosa. Török Ferenc, Tokió olimpiai bajnoka, az akkori szövetségi kapitány azonban annyira bízott a fiatal Martinekben és még fogadást is kötött arra, hogy a 23 éves magyar versenyző megnyerheti az olimpiát. 

1988. szeptember 18. és 22. között Szöulban azonban fordult a kocka az erőviszonyokat illetően. Hiába kapott lovaglásban egy lesántult lovat, mindössze egy verőhibája és némi időtúllépése volt és így a hatodik helyen zárta az első napot. Vívásban Fábián László verhetetlennek számított, ám Martinek második lett a csapattársa mögött és így átvette a vezetést. Az első két tusában 1066 illetve 990 pontot gyűjtött. Úszásban a szovjet Vahtang Jagorasvili legyőzhetetlen volt, Martinek azonban a 15. helye (1264 pont) ellenére is megtartott valamit az előnyéből. 

Egyértelműen a lövészet volt a leggyengébb száma, amelyet valamiért soha nem is tudott teljesen elsajátítani. Negyvenhatodik lett a tusa során 868 ponttal és így Jagorasvili megelőzte, a csapatban olimpiai bajnok olasz Carlo Massullo viszont mögötte maradt. Martinek 10 másodperccel később indulhatott el, mint szovjet riválisa (aki egyébként később grúz és amerikai színekben is indult olimpián). A lejtőkkel nehezített, olimpiai parkban kialakított pályán azonban Jagorasvilivel szemben nem volt esélye honfitársunkkal szemben. A fiatal magyar már féltávnál elfutott vetélytársa mellett, majd remekül beosztva az erejét csak a célba érésre figyelt. Később úgy nyilatkozott, hogy fél perc is bennmaradt a futásában, ám ez akkor nem érdekelte. Taktikája tökéletesen kifizetődött és végül 5404 ponttal megnyerte az olimpiát. 

A többiek által csak Janikának nevezett Martinek ebben az öt napban vitathatatlan klasszissá válva megnyerte az olimpiát és élete legnagyobb sikerét érte el. Mögötte Carlo Massullo végzett másodikként, míg Vahtang Jagorasvilinek a bronzérem jutott. Mizsér Attila negyedikként, Fábián László hetedikként ért célba. Ez pedig azt jelentettek, hogy a magyar csapat is olimpiai bajnok lett. 

Fotó: MTI

Martinek, Mizsér és Fábián triója egy évvel az olimpia előtt szerepelt együtt először nagy versenyen és rögtön megnyerték a világbajnokságot. Akkor a lovaglás után a magyarok az utolsó helyen álltak, Szöulban nem kellett ekkora hátrányt ledolgoznia a triónak, ugyanis Mizsér is 1000 pont felett teljesített, de Fábián 876 pontos produkciójára sem lehetett panasz. A vívásban két magyar érte el a legjobb eredményt, de Mizsér is jól teljesített a páston és így kellően nagy volt a mieink előnye, amely az úszást követően már 400 pont fölött járt. A lovaglást mindhárom magyar elrontotta, de az olaszok fórja így is csak 24 pont volt a futást megelőzően. 

Ez a különbség csapatszinten alig néhány másodpercet jelentett, így megvolt az esély a duplázásra. Martinek koncentrálhatott az egyénire, a többiek viszont a futásra fókuszáltak. Mizsér Attila szenzációs pályát teljesítve megnyerte a versenyszámot és miután Martinek a hatodik legtöbb pontot szerezte spórolva is, Fábián László beérése után már lehetett konstatálni a tényt: Magyarország 1952, 1960 és 1968 után ismét olimpiai bajnok az öttusázók csapatversenyében. 

Az utolsó olimpiai aranycsapat egy évvel később újabb nagy sikert ért el, amikor világbajnokok lettek Budapesten. A barcelonai címvédésre nem volt esély, mivel Martinek egy vírusos tüdőgyulladás miatt nem indulhatott az olimpián. Fábián és Mizsér mellett Kálnoki-Kis Attila szerepelt az ötkarikás játékokon, ők hárman az ötödikek lettek.

Mizsér Attila Barcelonában a második helyet érte el remek teljesítménnyel, de pályafutása során további három világbajnoki címet szerzett még (kettőt váltóban, egyet csapatban), valamint váltóban és csapatban is aranyérmes volt az 1993-as Európa-bajnokságon. Pályafutását 1994-ben fejezte be. A 2024-es budapesti olimpiai pályázat sportigazgatójaként dolgozott 2015 és 2017 között, de a Magyar Öttusa Szövetség Alelnökeként is tevékenykedett. 

Fábián László 1989-ben Budapesten három világbajnoki címet szerzett, miután az egyénit is megnyerte. Váltóban további három vb-aranyat szerzett, míg Európa-bajnokságokról összesen öt aranyérmet szerzett, 1993-ban egyéniben volt a kontinens legjobbja. Vívóként több magyar bajnoki címet szerzett párbajtőrben, ebben a sportágban olimpiai hatodiknak mondhatja magát. Pályafutását ő is 1994-ben fejezte be. Ma ő a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója. 

Martinek János versenyzett a legtovább a három olimpiai bajnok közül. 1991-ben váltóban Európa-bajnok volt, majd felépülését követően 1994-ben váltóban aranyérmes, egyéniben bronzérmes volt a világbajnokságon. 1996-ban újra kiharcolta az olimpiai indulás lehetőségét, és Atlantában, immáron az egynapos versenyben bronzérmet szerzett. 1999-ben vonult vissza az élsporttól. Ma ő a férfi öttusázók szövetségi kapitánya. 

Címkék: Olimpiai sztorik
https://tokio2020.blogstar.hu/./pages/tokio2020/contents/blog/96060/pics/lead_800x600.jpg
Olimpiai sztorik
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?